Forrás: Pinterest

Ezért nem kell szemüveg nélkül vakoskodnunk – Itt a szemüveg története

Megosztom:

Így alakult ki a ma ismert sokszínű forma és stílus.

A 13. századig nem volt éppen szerencsés az, akinek romlani kezdet a szeme, ugyanis csak ekkor találták fel a szemüveget. Akkor még durvák és kezdetlegesek voltak a korrekciós lencsék, de legalább már volt mihez nyúlni.

De mit tettek korábban?

Ha nem akartak beletörődni a sorsukba, rögtönöztek. Az első rögtönzött szemüveg igazából egy napszemüveg volt. Az őskori inuitok lapított rozmár csontot viseltek az arcuk előtt, hogy elzárják a napsugarakat – írja a Zenni.

Az ókori Rómában Néro császár csiszolt smaragdot tartott a szeme elé, hogy csökkentse a nap tükröződését, miközben a gladiátorok harcát nézte. Oktatója, Seneca azzal dicsekedett, hogy „Rómában az összes könyvet” elolvasta egy nagy, vízzel töltött üvegtálon keresztül, ami nagyította a betűket.

Ezt fejlesztették tovább Velencében, 1000 körül, amikor Seneca tálját és a vizet egy síkfelületű, domború üveggömb váltotta fel, amelyet az olvasmány tetejére fektettek. Ez végül valójában az első nagyító volt.

Az első szemüveg

Később ez továbbfejlődött, az 1200-as évek végén két kis nagyítóra hasonlító üveget a fogantyújuk tetején szegecselték össze az olaszországi Pisában.

Roger Bacon angol ferences szerzetes 1266-ban írt a korrekciós lencsék tudományos alapelveiről, de nincs bizonyíték arra, hogy ezt a tudást alkalmazta is volna. Ezt megelőzően, 1000 körül, egy kairói arab matematikus, Alhazen optikai témájú művet készített, amivel ő lett a modern optika atyja – olvasható a Frames Direct cikkében.

Az első festmény arról, hogy valaki szemüveget visel, Tommaso da Modena 14. századi középkori festménysorozatában látható, ami monoklit használó szerzeteseket ábrázol. Ezeket a korai csipeszes szemüvegeket viselik és másolják a kéziratokat.

Ezután elterjedt Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban és Angliában. Ezek a szemüvegek mind domború lencséjűek voltak, amelyek nagyították a szöveget és a tárgyakat. Az 1600-as években a szemüveggyártók Angliában elkezdték hirdetni az olvasószemüveget, mint áldást a 40 év felettiek számára.

Hogy maradjon a helyén?

Fontos áttörést jelentett a 16. század elején, amikor homorú lencséket hoztak létre a rövidlátó X. Leó pápa számára. Már léteztek távollátó és rövidlátó szemüvegek. De a szemüvegek ezen korai verzióinak mindegyikének volt egy komoly problémája – nem maradtak az arcon.

Ezért a spanyol szemüveggyártók selyemszalagokat kötöttek a lencsékre, és a szalagokat hurkolták rá a viselőjük fülére. Amikor spanyol és olasz misszionáriusok bevitték ezt a technikát Kínába, a kínaiak kis súlyokat kötöttek a szalagok végére, hogy a fülön maradjanak.

Ezután egy londoni optikus, Edward Scarlett 1730-ban létrehozott két merev rudat, amik a lencsékhez kapcsolódtak és a füleken nyugodtak. Huszonkét évvel később a szemüvegtervező, James Ayscough finomította ezt a technikát és lehajthatóvá tette őket. Az összes lencséjét zöldre vagy kékre színezte, nem azért, hogy napszemüveget készítsen belőlük, hanem azért, mert szerinte ezek az árnyalatok a látás javításában is segítenek.

MOST ÉRKEZETT  Top 5 női napszemüveg, ami soha nem megy ki a divatból

Benjamin Franklin?

A bifokális lencse feltalálását sokan Benjamin Franklinnek tulajdonítják, de ez tévesen él a köztudatban. Barátjával váltott levelei alapján gondolták ezt sokáig, de valószínűbb, hogy az 1760-as években találták fel Angliában, és Franklin is rendelt belőle.

Üveg vagy műanyag lencse

Az üveg volt a szemüveg eredeti anyaga – áll a Glasses History oldalán -, mivel nagy optikai tisztaságú, de erősebb recepteknél az üveglencsék nagyon nehezek lettek. A műanyag lencsék sokkal könnyebbek, mint az üveg, de hajlamosak könnyen megkarcolódni. A szemüveg legkönnyebb és legvékonyabb lencseanyaga a polikarbonát, más néven CR-39.

Napszemüveg

A napszemüveg az 1930-as években vált népszerűvé, részben azért, mert 1929-ben találták ki a napsugárzás elleni szűrőt, ami lehetővé tette, hogy a napszemüvegek elnyeljék az ultraibolya és az infravörös fényt. A másik oka pedig az, hogy egyre több filmsztár viselte őket. Később a második világháborús pilóták igényeihez igazították őket, így jött létre a népszerű stílus, az aviator.

A műanyagok fejlődése lehetővé tette, hogy a kereteket különböző színekben készítsék el, és a nők új szemüvegstílusa pedig hegyes felső rész lett, amit macskaszemnek neveztek. A férfi szemüvegstílusok ezzel szemben az 1940-es és ’50-es években maradtak kerek drótkereteknél, kivéve például Buddy Holly négyszögletes stílusát és James Dean teknőshéjból készült darabját.

Újabb technikák

A divatos szemüvegek megjelenésével párhuzamosan a lencsetechnika fejlődése sem állt meg, 1959-ben feltalálták a progresszív lencséket.

A fotokróm lencsék, amik a ragyogó napsütésben elsötétülnek, először az 1960-as évek végén váltak elérhetővé. Abban az időben „fotószürkének” hívták őket, mert csak ebben a színben volt kapható. Ezeket ekkoriban csak üvegből tudták elkészíteni.

A szemüvegstílusok jönnek-mennek, és ahogy a divatban gyakran előfordul, minden régi megint újdonság lesz. Az arany peremű és perem nélküli szemüveg régen népszerűek volt. Most már nem annyira. A túlméretezett drótvázas szemüvegeket az 1970-es években kedvelték. Az elmúlt 40 évben népszerűtlen retro szemüvegek, mint például a négyzet alakú, a vastag peremű és a szemöldök vonaláig érő szemüvegek a legfelkapottabbak manapság.

Hozzászólások
Mindenki erről beszél - csajos.huNE MARADJ LE SEMMIRŐL!