Forrás: Pinterest

Véleménycikk: Az én kehely sztorim3 perc olvasási idő

Megosztom:

Így alakult a kapcsolatom a mensi kehellyel.

Én is azok közé tartozom, akiket zavart, hogy hónapról hónapra teleszemetelem a világot a menstruációm miatt az eldobható betétekkel, tamponokkal. Ezért kerestem valami alternatívát, hogy kevésbé szennyezzem a környezetem. Manapság szerencsére már sok létezik, mint a mosható betét, a menstruációs bugyi vagy a kehely.

Én az utóbbit választottam, mert az volt a legszimpatikusabb, és elsőre ez hangzott a leghigiénikusabbnak is, igaz, a többit nem próbáltam. Azóta már évek óta jó barátságot ápolunk, szerencsére.

Véres sztori jön, szóval, ha nem szereted az ilyesmit, akkor idáig olvasd el.

Első próbálkozások

Persze, először ki kellett főznöm, hogy fertőtlenítsem. A kiforralás egyszerű folyamat, még ha én sok mindent vizionáltam is problémaként. Attól tartottam, hogy odaragad majd az edény falához, megolvad, stb. Szóval kigúvadt szemekkel figyeltem a forró vízben fürdőző kelyhemet, hogy azonnal közbeléphessek, ha éltet kell menteni. Szerencsére semmi ilyesmire nem volt szükség, szépen elúszkált a vízben pár percig és minden rendben ment.

Ezután jött a neheze, feltolni a kelyhet a vaginámba. (Spoiler első alkalommal nem ment fel.) Hátrányból indultam, sose voltam nagy tamponos, mivel szerencsére a mensim nem vészes, ezért legtöbbször nem vérzek annyit, hogy eléggé csússzon. Visszatérve, szerintem kifejezetten béna voltam először, próbáltam én mindent. C alakú hajtást, 7-est, benyomósat, amit csak lehet, tiszta origami volt az egész, mint anno a suliban (végül utóbbi vált be amúgy).
Mindenki erről beszél - csajos.huNE MARADJ LE SEMMIRŐL!