Riley Keough-nek 33 éves korára már van mire büszkének lennie: együttműködése van a híres IMG modellügynökséggel, részt vett a milánói divathéten, és több mint 20 filmben szerepelt. Úgy tűnik, a Rock and Roll királyának tehetséges és rendkívüli unokája nem fog itt megállni, és Hollywood új nagyágyúja lehet belőle.
Kicsoda Riley Keough?
Néhány évvel ezelőtt amikor Riley Keough a születésnapját ünnepelte, úgy döntött hogy nagy bulit rendez, meghívja családját és a barátait. „Itt egy kis bor” – emlékezett vissza később egy interjúban. „De általában nem szeretek alkoholt inni, komolyan. Nagyon sok dolgom van, és szinte lehetetlen másnaposan dolgozni”-tette hozzá. Aztán bevallotta: „Tulajdonképpen nem szeretem a bulikat – akkora időpocsékolás!” “Szeretek finomakat enni, de ez mind nagyon fárasztó – éttermet választani, odamenni, asztalhoz ülni…”- folytatta a meglepő kijelentéseit akkor.
Az ilyen szerénység és földhözragadtság egyáltalán nem elvárható egy lánytól, akinek rokonai között voltak Elvis Presley és mostohaapja – Michael Jackson is. Riley azonban valóban teljesen idegen a sznobizmustól: ezt lelkesen megerősíti minden rajongója és minden újságíró, akinek sikerült kommunikálnia a lánnyal.
Elvis Presley unokáját imádja az álomgyár
Meglepő azonban, hogy Riley talál időt az interjúkra. A munkabeosztása az elmúlt években nagyon sűrű volt. „Munkamániás vagyok” – jegyezte meg a lány nem egyszer. “Szeretek ilyen ritmusban élni”. Riley színészi karrierje a The Runaways című zenés életrajzi film forgatásával kezdődött, ahol Kristen Stewart és Dakota Fanning lettek a partnerei a forgatásokon, majd ott volt a The Good Doctor című dráma és a Jack és Diane című thriller is. Az igazi népszerűség azonban azután jött el számára, miután részt vett Steven Soderbergh “Magic Mike” projektjében, amelyet 2012-ben adtak ki, és több mint 160 millió dollárt gyűjtött be globálisan a kasszában. Azóta Riley népszerűsége csak nőtt. Szerepelt a Mad Max: Fury Road posztapokaliptikus akciófilmben, amelyet a filmkritikusok agyon dicsértek. Sikerét pedig azzal szilárdította meg, hogy 2016-ban eljátszotta a „Call Girl” című tévésorozat főszerepét. Rileynak sikerült egy rendkívül hihető összetett és sokrétű képet alkotnia a modern “anti-hősnőről” – egy joghallgatóról, aki kénytelen extra pénzt keresni kísérőként. A kritikusok elárasztották bókokkal, és a Hollywood Foreign Press Association tagjai egyetértettek abban, hogy Riley megérdemelte a Golden Globe-jelölést. Így most a fiatal színésznőt jogosan tekintik az egyik legfényesebb új hollywoodi üdvöskének.
Tekintettel Riley gazdag családfájának tehetségeire, nem meglepő, hogy gyermekkora óta vonzza a művészet. Elvis Presley unokája fiatal éveit a Graceland családi birtokon töltötte, és az iskolai szünidő alatt a híres Neverland Ranchra mehetett, amely Michael Jackson, az anyja második férje tulajdonában volt. Sokan azt hinnék, hogy Riley olyan életet élt, amiről minden gyerek álmodik, de saját szavai szerint gyermekkora “sokkal nehezebb volt, mint azt az emberek el tudják képzelni”. Míg a lány édesanyja egyre jobban elmerült a Szcientológiában, Mike Jackson pedig a Neverland körüli első jogi botrányokkal és a gyermekbántalmazással foglalkozott, Riley magára maradt. A paparazzik tolakodó figyelme is ránehezedett a lányra, ezért gyakran vágyott édesapjára, Danny Keogh zenészre.
Az apjára vágyott
„Apám nagyon szegény volt” – emlékszik vissza Riley. “Például egy egyszerű matracon aludt, amit a földre fektettek ágy helyett. Kunyhókban és lakókocsikban élt, egész nap gabonapelyheket és tejet evett. De minden emlékem a vele való életről csodálatos és vicces – mindig jól éreztük magunkat együtt. Emlékszem, amikor 8 éves voltam, azt mondtam neki: Én szeretnék felnőni és szegény lenni, mint te. Abban a pillanatban az asztalnál ült, és olcsó kását evett”. Riley csak idősebb korában jött rá, hogy ezekkel a szavakkal megbánthatta az apját, és nagyon sajnálta. Azonban amikor gyerekként beszélt vele, valóban úgy gondolta hogy a szegények sokkal boldogabbak, mint a gazdagok.
Annak ellenére, hogy Elvis Presley 12 évvel Riley születése előtt meghalt, sokat hallott híres nagyapjáról. „Híres zenész volt, ezt megértettem… Csak akkor nem igazán gondoltam rá” – von vállat a színésznő. A rock and roll királyának személyiségét azonban ma sem akarja az újságírókkal megvitatni, hangsúlyozva, hogy saját tehetségével, nem pedig egy népszerű előadóval való rokoni kapcsolatával szeretné kivívni a közvélemény elismerését. Természetesen nem tagadja meg a nagyapját, de inkább nem pedzegeti a témát. És talán ez is tiszteletet érdemel.
Nehéz gyerekkora volt
Gyermekként Riley általános általános iskolába járt, szülei azonban gondoskodtak arról, hogy állandóan biztonsági szolgálat kísérje, és ez nem sokat segített az osztálytársaival való baráti kapcsolatok kialakításában. Riley kapcsolata a tanárokkal is nehéz volt. „Nehéz volt felismernem valaki más tekintélyét” – vallja be. „Például nem szerettem az aljas tanárokat vagy a durva embereket a filmekben, akik visszaéltek hatalmukkal. Nagyon idegesítettek. Szóval nagyon félénk gyerek voltam, de belül erős”- mesélte. “Talán mindenkinek furcsának tűntem” – tette hozzá nevetve.
Riley számára természetes volt a kreatív életút választása (a családja nagyon meglepődött volna, ha úgy dönt, hogy például ügyvéd lesz). De a lány rokonai többnyire zenészek voltak, nem színészek, és Riley hamar rájött hogy a zene nem az ő útja. „Tudtam zongorázni, de nem voltam különösebben tehetséges” – magyarázza. „A filmművészet igazán magával ragadott, míg a zene untat.”
Így tizenéves korában Riley otthon kezdett forgatókönyveket írni és saját amatőr filmeket készíteni. Barátokat hívott, szerepeket adott nekik, és felügyelte a teljes forgatási folyamatot. „Nagyon kemény voltam [rendezőként]” – nevet. “Megsirattam a barátaimat, mert azt akartam, hogy a könnyek [a filmben] valódiak legyenek. De többnyire rettegtek. Aztán rájöttem, hogy a ketchup úgy néz ki, mint a vér – és minden sokkal ijesztőbb lett” – számolt be akkori tapasztalatairól a sztárcsemete.
Ambíciózus nő
De az ambíciói fokozatosan kezdtek megváltozni. „Amikor 12 éves voltam, megláttam a Moulin Rouge-ot, és azt mondtam: „Hú, olyan szeretnék lenni, mint Nicole Kidman! Megsiratott!” – emlékszik vissza Riley. Ettől a pillanattól kezdve a lány úgy döntött, hogy igazi színésznő lesz: egyedül játszott jeleneteket, órákig állt a tükör előtt, és próbált hihetően sírni. „Számomra úgy tűnt, hogy ez [könnyeket okozó kísérlet] az első jele annak, hogy a gyermekből színész lesz” – mondja Riley. A középiskolában rájött, hogy nem akarja befejezni az iskoláit (amit ma már megbánt). És a szülei nem akadályozták meg ebben. „Nem tudták azt mondani, hogy „meg kell szerezned a diplomádat”, mert már több meghallgatásra is behívtak. De most rájöttem, hogy a döntésem hülyeség volt. Az iskola befejezése nagyon fontos – vallja be Riley.
Más sztárgyerekekkel ellentétben Riley nyíltan bevallja, hogy a híres vezetéknév megnyitotta számára Hollywood kapuit. „Segített nekem” – mondja. „Valóban kiváltságos helyzetben voltam. A színészeknek általában három évbe telik, mire letelepednek Los Angelesben, és ügynököt találnak. Egy héten belül mindent megkaptam.” A kezdeti segítség azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy Riley karrierje zökkenőmentesen, különösebb erőfeszítés nélkül fejlődjön tovább. Éppen ellenkezőleg, miután több filmes show-ban is részt vett, a lány körülbelül két évig nem tudott munkát találni. A castingok és a filmstúdiók küszöbén kopogtatott, de hiába. Ennek ellenére nem adta fel. „Az elutasítások miatt még keményebben dolgoztam” – mondja. Szorgalmát pedig teljes mértékben megjutalmazták.
A lány magánélete is gazdag és változatos volt: találkozott a híres „vámpírral”, Robert Patinsonnal, aki gyakorlatilag eljegyezte. Járt Alex Pettyferrel, de végül az ausztrál kaszkadőr, Ben Smith-Petersen mellett találta meg a családi boldogságot. Hat éve házasok, és még nem sietnek a gyerekvállalással. „A házasság az, amit meg akartam tapasztalni az életemben” – vallja be a színésznő. „De minél idősebb leszek, annál kevésbé érzem sürgősnek, hogy „gyorsan” gyereket szüljek. Nem akarok komornak tűnni, de a világunk egy igazán furcsa hely. Szóval még nem döntöttem el, hogy mi lenne a helyesebb – gyereket szülni vagy örökbe fogadni. Erkölcsi szempontból” -tette hozzá.
Így hát Riley tovább éli szokásos életét Los Angelesben: reggel és este sétáltatja a kutyáit, napközben pedig forgatókönyveket olvas és készül a jövőbeli forgatásokra. „Nem szeretek magamról beszélni” – jegyzi meg. „Nem szeretem a figyelmet – ami, látod, szokatlan ebben a szakmában” – zárta az interjút.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
Tom Hardy: Hollywood fő pszichopatája
Szomorú szemű hercegnő: Soraya Esfandiary-Bakhtiary beteljesületlen boldogsága
Házasság egy 90 éves milliárdossal, egy fiú elvesztése és a karrier összeomlása: a “90-es évek Marilyn Monroe-jának” tragikus sorsa
A kifutótól a pizzériáig: Hogyan lépett be Dovima szupermodell a divattörténelembe, és hogyan vetett véget az életének szegénységében?
Kínzás a szerelemért: Blanche Monnier szörnyű története, aki az anyja fogja lett
