A pszichoanalitikusoknak van egy viccük: “Ha az ügyfél késik, akkor dühös. Ha korán érkezik, akkor szorong, és ha időben érkezik, akkor megszállott.” Ez persze vicc, de van benne némi igazság. Rólad mit mond?
Akik mindig korábban érkeznek
Aggódó személyiség: Ezek az emberek mindig aggódnak, bármilyen okból fogva. Ésszerűtlen pánikba tudnak esni, és ami a legfontosabb, a tervezés felé hajlanak. A legjobb, ha pár hónappal előbb elkezdik tervezni a nyaralást, és órákkal korábban elkezdenek készülni a randevúra. Ők biztosan jóval a megbeszélt időpont előtt elhagyják a házat, nehogy egy percet is késsenek. Ennek a viselkedésnek megvannak a maga okai. A helyzet az, hogy egy szorongó ember számára minden eszköz jó a stresszes helyzet elkerülésére, beleértve az elmarasztalást is késés esetén. Éppen ezért a stresszre hajlamos emberek gyakran inkább korábban érkeznek, minthogy akár egy percet is késsenek. A korai érkezés egyfajta biztonsági mechanizmussá vált számukra.
Nem biztosak magukban: A késés mértéke az önbizalom szélsőséges mértékét is jelentheti. Egy késős ember mindig biztos abban, hogy megvárják. Mert ahol várják, ott szükség van rá. Aki inkább húsz perccel a megbeszélt időpont előtt szeretne ott lenni egy megbeszélésen, az tudat alatt kételkedik a szükségességében. Vagyis rettenetesen fél attól, hogy ha elkésik a randevúról, üres helyet talál.
Nem tudják, hogyan tiszteljék magukat: A pszichológusok szerint a korai érkezés egyik oka az önbecsülés hiánya lehet. Más szóval: értéktelen vagyok, és a korai érkezés egy kísérlet arra, hogy bebizonyítsam értékemet a körülöttem lévő világnak.
Aki mindig időben érkezik
Perfekcionista vagyok: A pontosságot mindig értékeljük. A munkaadók azokat a jelentkezőket részesítik előnyben egy adott pozícióra, akik percre pontosan jelennek meg az interjún. A pontosság azonban, párosulva a későn érkezőkkel szembeni intoleranciával, egy másik jellemvonás – a perfekcionizmus jeleiről beszél. Tudományos értelemben a perfekcionizmus az illetőnek a tökéletességre való végtelen törekvése. A pedáns arra törekszik, hogy mindent tökéletesen helyesen és időben csináljon. Pontosan 00 perckor kell dolgoznia, 00-kor indulnia kell, és egy perccel sem később, de egy perccel sem korábban. Ha megbeszélést tervezünk, a pedáns személy pontosan a megbeszélt időpontban jelenik meg. Az irigylésre méltó állandóság mellett a perfekcionisták nem késnek.
A perfekcionizmus veszélye abban rejlik, hogy a tökéletesség elérésére törekvő személy megszállottjává válhat egy ötletnek. A kóros perfekcionizmus sok problémát hozhat magának az embernek. Ilyen az állandó elégedetlenség, szorongás, ingerlékenység érzése. De a fő baj az, hogy képtelenség elérni egyik vagy másik célt. Egy hétköznapi emberrel minden egyszerű – ha nem értük el amit akartunk holnap megpróbáljuk, szélsőséges esetben teljesen abbahagyjuk. Egy perfekcionista számára a kudarc igazi tragédia, amivel gyakran nem tud egyedül megbirkózni. A pontos embert gyakran neurotikusnak definiálják – elvégre ha valami nem a tervek szerint megy, a hangulat erősen romlik, belül feltámad a haraghullám amivel meglehetősen nehéz megbirkózni, és a nap sikertelennek tűnik.
Aki mindig késik
Kiderült, hogy a krónikus késéseknek megvannak a maga okai, amelyek az ember karakterében és pszichológiájában rejlenek.
Nem akarnak jönni: Vicces, de igaz. Vannak olyanok is, akik rendkívül pontosak ha színházba, moziba mennek, de munkába menet 30 percet késnek. Ez azzal az egyszerű ténnyel magyarázható, hogy az ember egyszerűen nem akar jönni. Nem szereti a munkát, az általa betöltött pozíciót, és egyszerűen nem szeret ott dolgozni, ahol dolgozik. Ez az állapot arra készteti a szerencsétlen embert, hogy a végletekig késleltesse azt a szörnyű pillanatot, amikor az iroda ajtaját ki kell nyitni és be kell lépni egész napra. Pszichológiai szempontból a késés megvédi az emberi pszichét a negatív érzelmektől.
Azt akarják, hogy szükség legyen rájuk: Az állandó késések egyik gyakori oka furcsa módon a szükségszerűség. Megvárnak, tehát szükség van rám. Várakozásra késztetni azt jelenti, hogy másokat idegessé és szorongóvá tenni. Ez a vágy tudat alatt van, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy a későn érkező rosszat kíván nekünk, és minden alkalommal azt tervezi, hogy idegesítsen minket. Talán hiányzik belőle a figyelem. Lehet, hogy ezt a hiányt más módszerekkel kellene pótolni?
Szabadok akarnak lenni: Gyerekként sokunk számára a szüleink elég magas mércét tettek le. A vasszabályok és a kőfegyelem légkörében nőttünk fel, egy percig sem engedve meg magunknak az ellazulást. Ez a képtelenség „elengedni a helyzetet” velünk együtt költözik át a felnőttkorba. Igaz, ha mindig feszesen tartjuk magunkat, kontrolláljuk magunkat, és nem hagyunk teret a hibáknak, idegösszeomlással mehetünk a kórházba. Az ilyen, a neveléstől kimerült emberek számára egyszerűen létfontosságú, hogy egyfajta kiutat találjanak maguknak, hogy az élet legalább néhány területén megszegjék a szabályokat. Mivel nem lehet „nagy forradalmat” rendezni, nem szoktak hozzá, csak egy lehetőség maradt – késni. Ez a fajta szabadság lehetővé teszi a fegyelemhez szokott személy számára, hogy szabadnak és függetlennek érezze magát mások véleményétől és szabályaitól.
Nem akarnak várni: Igen, van aki nem bírja a várakozást. Éppen ezért könnyebb egy ilyen típusnak utolsóként megjelenni, mint elsőnek. A gyötrelmes várakozása rosszabb, mint egy sprint a találkozóhelyre a várakozók dühös hívogatása alatt.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
