Ezt az egyedülálló nőt a világ legjobban fizetett színésznőjének tartották. Hogyan sikerült megmenekülnie a süllyedés elől, és 10 nappal az eset után filmet is készíteni erről a tragédiáról?
Keresett modellből színésznő
Dorothy Gibson 1889. május 17-én született egy amerikai kisvárosban, Hobokenben. Apja, John E. Brown nem volt jelentős hatással lánya életére, ugyanis meghalt, amikor a leendő színésznő mindössze 3 éves volt. Pauline Bozen, az özvegy és a kis Dorothy édesanyja újra férjhez ment- ezúttal Leonard Gibsonra esett a választása. A férfi vezetéknevét Dorothy később az álneveként használta a filmiparban.
Gibson színésznőként először 1906-ban próbálta ki magát, amikor részt vett a Broadway show-kban. Sikeres táncosként és énekesként minden tehetségét megmutatta Charles Froman A tejeslányok című musicaljében és az Egy őrült nő naplója című darabban.
Dorothy Gibson életében 1909-ben új szakasz érkezett, ekkor kezdett pózolni Harrison Fisher illusztrátornak, és hamarosan kedvenc modelljeként ismerte el az amerikai közvélemény. Várhatóan a kezére játszott a lehetőség, hogy egy híres művész múzsája lehessen. Gibson hónapokig uralta az olyan magazinok címlapját, mint a The Saturday Evening Post, a Cosmopolitan vagy a Ladies Home Journal. Ugyanebben az évben elfogadta George Batia Jr. házassági ajánlatát, de hamarosan úgy döntött, válik tőle. A pár végül hivatalosan csak 1913-ban vált el.
1911 elején Gibson statisztaként dolgozott az Independent Moving Pictures Company és a Lubin Manufacturing Company filmjein. Mindez Pat Casey színházi ügynöknek köszönhető, aki aktívan promotálta Dorothy-t a filmiparban. Már júliusban a francia Éclair Studios filmstúdió sztárja lett, amelynek fiókja Dorothy szerencséjére Amerikában volt.
Az első független sztárok egyike lett
Debütáló szerepe Molly Pitcher volt, akinek képét Dorothy Gibson sikeresen megtestesítette a Hands Across the Sea című történelmi drámában. A közönség már ezért a megható szerepért beharangozta Gibsont az amerikai mozi leendő sztárjaként, de az igazi népszerűségi hullám a Miss Masquerade 1911-es és a Love Finds a Way című vígjátékok 1912-es megjelenése után érte. Dorothy csodálatos alakítása ezekben a filmekben Hollywood meghódításához vezetett.
A közönség észrevette Dorothy természetességét a filmeken, és azt a képességét, hogy organikusan nézzen ki a vígjáték műfajának bármely filmjében. Ezen kívül az első független sztárok egyike lett – vagyis jövedelmet kereshetett, függetlenül a filmstúdióktól és a filmektől, amelyekben részt vett.
A mindenki által ismert Titanic tragédiája különösen fontos szerepet játszott Gibson sorsában. Amellett hogy sikerült élve kijutnia onnan, 10 nappal az eset után Dorothy egy ennek a katasztrófának szentelt filmben szerepelt.
1912. március 17-én Dorothy Gibson édesanyjával, Pauline-nal Olaszországba ment. Hat hét vakáció után táviratot kapott Jules Brulatourtól az Éclair Studios producerétől, amelyben Gibsont arra kérték hogy térjen vissza a stúdióba, hogy készítsenek egy sor új felvételt a készülő filmhez. A színésznő először Franciaországba ment, és onnan úgy döntött, hogy a Titanic hajóval megy haza.
Április 10-én Dorothy és édesanyja felszállt a Titanicra. Négy nappal később, azon a végzetes éjszakán Dorothy Gibson bridzset játszott a New York-i bankárokkal. Ezt később megosztotta a New York Dramatic Mirror amerikai lappal. Hajóidő szerint 23 óra 40 perckor, az óceánjáró jéghegynek való ütközésének pillanatában Dorothy visszatért anyja kabinjába, mert hosszan tartó csattanást hallott – ez volt a Titanic süllyedésének kezdete.
Gibson gyorsan kikísérte az édesanyját a kabinból, és beszállt vele az első, 7-es számú mentőcsónakba. Dorothy története szerint a csónakon egy hatalmas lyuk volt, amit valahogy sikerült ruhákkal betömni, így a megmentése ebből a katasztrófából kettős csoda. A csónakból a túlélők átszálltak a Carpathia hajóra – ami a hideg víztől rossz állapotban lévő túlélőket elszállította New Yorkba. Gibson így nyilatkozott a Moving Picture World magazinnak: “Soha nem fogom elfelejteni azokat a szörnyű kiáltásokat, amely a tengerbe vetődött emberektől és másoktól jöttek, akik féltették szeretteiket.”
A későbbi eseményekre vonatkozóan két változat létezik. Az első szerint Dorothy Gibson miután visszatért New Yorkba, rávette menedzserét, hogy maga készítsen filmet a tragédiáról, és a lehető legrövidebb időn belül lelkesen megírta a forgatókönyvet. A második változat szerint a producerek sokáig könyörögtek Gibsonnak- aki még mindig nem tért magához az átélt horrorból- hogy szerepeljen a filmben. Ezt a történetet számos idegösszeomlás támasztja alá, amelyeket Dorothy Gibson nem tudott kontrollálni a forgatás során. A filmet egy hónappal a tengeri katasztrófa után mutatták be, és A Titanic túlélői címet viselte.
Balszerencse, ami szerencsét hozott
A megjelent játékfilm kétértelmű benyomásokat keltett a közönség körében. A filmet megtekintők felét felháborította hogy a film alkotói ilyen korán elkezdték forgatni, és ezzel leértékelték a tömeges emberveszteséget. Mintegy 1500 ember halt meg a hajó fedélzetén… Mások a producerek operatív munkáját és az események szemtanújának filmben való részvételét csodálták.
A Titanic túlélői nemcsak Hollywood történetének egyik legtöbb bevételt hozó filmje lett, hanem Gibson filmes karrierjének utolsó alkotása is. Miután a tragédiáról a filmiparon keresztül tudott beszélni, Dorothy Gibson úgy döntött, hogy operaénekes lesz.
1914-ben tűz ütött ki a New Jersey-i stúdióban, ahol a Titanic túlélői (Survivors of the Titanic) összes példányát őrizték. A témával foglalkozó történészek a film elvesztését az egész mozi pótolhatatlan veszteségének tartották.
Dorothy 1922 májusában vonult nyugdíjba. Abban az időben a világ legjobban fizetett színésznőjének tartották, bevételében még a némafilmes legendát, Mary Pickfordot is megelőzte. Gibson operaénekesként a Madame St. Jean című operában való részvételével nagy sikereket ért el.
Örök bizonytalanság
Dorothy Gibson azonban soha nem tudott békét és stabilitást elérni az életében. 1913-ban véletlenül megölt egy férfit, miután elvesztette az uralmát az autója felett, és halálra gázolta a gyalogost. A balesetet okozó autó Jules Brulatouré, az Éclair Studios producere és Dorothy szeretőjeé volt- utóbbi a bíróságon derült ki, amikor tárgyalták a Gibsont érintő autóbalesetet.
Annak ellenére, hogy akkoriban Brulatur már nem volt kapcsolatban a volt feleségével, a körülmények feltárása után végül beadta a válókeresetet. Az elvált Jules végül 1917-ben feleségül vette Dorothy Gibsont, de ez a házasság nem tartott sokáig, 2 év után a törvény érvénytelennek nyilvánította.
1926-ban Gibson végleg Párizsba távozott, ám az egykori filmsztár még a fővárosban sem talált nyugalmat. Letartóztatták, antifasiszta propagandával vádolták, és San Vittore-ba zárták. Innentől a kalandos élethez szokott Dorothy két fogvatartott, Indro Montanelli és Bortolo Zambon segítségével megszökhetett.
Dorothy Gibson 1946-ban a Ritz Paris-ban halt meg szívroham következtében. A némafilmsztár birtokát felosztották szeretője Emilio Antonio Ramos és édesanyja között, akit néhány évvel később szintén holtan találtak egy szállodai szobában.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
Lázadó a templomi kórusból: Hogyan változtatta művészetté a „szívfájdalmat” a The Cranberries énekesnője?
Soha nem késő: Híres férfiak, akik 60 éves koruk felett lettek apák
Egy magazin címlapjáról Hitler fürdőszobájáig: Lee Miller hihetetlen története, aki csúcsmodell karrierjét lövészárkokra és koncentrációs táborokra cserélte
Pszichedelikus Alice: Hogyan vált Edie Sedgwick a 60-as évek ikonjává és Andy Warhol múzsájává?
Az évezred nője: Indira Gandhi, az indiai „vaslady” tragédiái és győzelmei
