Vajon csak véletlenszerű külső körülmények vezetik az embereket a magányba? Vagy vannak más tényezők, amelyek elősegítik? Most több egyetem tudóscsoportja is ezt a kérdéskört vizsgálta meg.
Magány – miért alakul ki, és hogyan?
Az ember társas lény, szükségünk van kapcsolatra, közelségre, hogy boldognak és egészségesnek érezzük magunkat, és átvészeljük a nehézségeket. Magányosnak, azaz elszigeteltnek, elhagyottnak érezni magunkat, mintha nem lenne kihez fordulnia a világon ha a legrosszabb bekövetkezne, mindenki számára megterhelő, és hosszú távon aligha lehet elviselni. Megjegyzendő, hogy a magány különbözik az egyedülléttől: egyedül lehetünk (akár sokat is) anélkül, hogy magányosnak éreznénk magunkat, ha tudjuk, hogy működő kapcsolataink vannak, szeretve vagyunk és társadalmilag integráltak vagyunk. Ezzel szemben magányosnak érezhetjük magunkat emberekkel körülvéve, ha egyikük sem ért meg vagy ismer minket.
A számos modern kommunikációs lehetőség és technológia ellenére a magány gyakori jelenségnek tűnik, talán még inkább, mint korábban. Külső tényezők- mint a koronavírus járvány, a munka világában bekövetkezett változások miatt, amelyek olyan sok mentális energiába kerülnek, már nincs erő a munka utáni társasági élethez. Mindezek okai annak, hogy társadalmunkban túl sok ember él magányban. De vannak-e más mozgatórugói a magánynak? Például olyan tulajdonságok, amelyek kedveznek a kialakulásának? A Harvard, a Stanford és a Curtin Egyetem, valamint a Nyugat-Ausztrál Egyetem tudósaiból álló csapat most ezt vizsgálta meg.
A magányos emberek másképp kezelik az érzéseiket, mint a nem magányos emberek?
A tudósok konkrétan azt akarták kideríteni, hogy az érzésekkel való foglalkozás, azaz az érzelemfeldolgozó stratégiák milyen hatással lehetnek a magányra. Körülbelül 500, 18 és 88 év közötti embert kérdeztek meg (a tesztcsoport átlagéletkora 47 év volt) a szociális helyzetükről, vagyis arról, hogy mennyire és milyen gyakran érzik magukat magányosnak, valamint az érzésekkel való megbirkózási szokásaikról.
A magányosnak érzett alanyok több mint fele hajlamos volt egészségtelen érzelmi megküzdési stratégiákat alkalmazni, például önmagát vagy másokat hibáztatni, dramatizálni, töprengeni és elfojtani az érzelmeket. Ezen túlmenően a tanulmány szerint a magányos emberek hajlamosak voltak arra, hogy ne kérjenek vagy fogadjanak el segítséget másoktól. A tanulmány szerzői egy lehetséges ok-okozati összefüggésre gyanakszanak: „Ezek az érzelemszabályozási minták megszilárdíthatják a magány és a társadalmi elszigeteltség állapotát” – írják.
A magányos emberek a hibásak a helyzetükért?
Ennek a kis tanulmánynak a rövid összefoglalója csábító lehet, hogy a magányos embereket hibáztasd. De egy ilyen megközelítés leegyszerűsítő és helytelen lenne. Egyrészt az az ok-okozati összefüggés, hogy az ember magányos marad, mert nem akar segítséget elfogadni vagy érzéseit elfojtani, semmiképpen sem meghatározott, hanem csupán egy vizsgálat eredményeinek egy lehetséges értelmezése. Ugyanilyen könnyen sejthetjük például, hogy a magányos emberek elszigetelődésük miatt bizonytalannak érzik magukat, és nincs elég önbizalmuk ahhoz, hogy segítséget kérjenek, megengedjék maguknak vagy birtokolják érzéseiket.
Másrészt érzelmi megküzdési stratégiáink általában nem önmagunk által választottak, hanem nevelésünkből, személyiségünkből, tapasztalatunkból és még sok minden másból fakadnak. Sok türelemmel és akarattal meg tudjuk változtatni őket, ha azt tapasztaljuk, hogy az utunkba állnak vagy megbetegítenek minket. De senki sem dönt úgy, hogy nehézséget okoz az érzelmek feldolgozásával.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
A magány legyőzése: Dolgok, amik segítenek, ha egyedül érzed magad
Pszichológia: Mit árul el rólad az egyedüllét szeretete?
Szinglinek maradni, gyerek nélkül: Így élnek ma az egyedülállók
Szoktasd le róla magad: Ez az érzés az egészséges kapcsolatok útjába kerül
A Harvard professzora elárulta: Ez a boldog élet titka
