A heti 40 órás munka méreg az agyunknak?

Egy neurobiológiai vizsgálat részeként a tudósok azt vizsgálták, hogy a hosszú távú mentális megerőltetés mit tesz az agyunkkal. Az eredmények többek között a munkastruktúráink szempontjából is érdekesek.

Mérgező túlhajtás

Legyen szó záróvizsga közben, vizsgára való tanulás közben, vagy a munkanap vége felé – a legtöbben már megtapasztalták, hogy némi szellemi megerőltetés után a koncentráció egy ponton meginog. Egy idő után egyre lassabbak leszünk, és az általunk végzett munka egyre nehezebbnek tűnik. Emögött nem szubjektív érzés, sem egyéni lelki gyengeség, hanem pusztán biológiai összefüggések állnak. Agyunk -különösen a homloklebenyünk izomként tud elfáradni. A Paris Brain Institute kutatói azt vizsgálták, hogy mi történik akkor, ha gondolkodó szervünk elfárad. A mentális túlerőltetés láthatóan mérgező, a szó szoros értelmében.

Irodai munkához hasonló tesztfeladatok

A tanulmányhoz Antonius Wiehler kutatócsoportja 40 tesztalanyt toborzott, és korlátozott ideig minden nap egy monitoron oldottak meg a szellemileg megterhelő feladatokat. Konkrétan a betűk osztályozása volt a feladat, amelyek másodpercenként változtak bizonyos kritériumok szerint- például szín vagy magánhangzó szerint. Közben a tudósok memóriakérdéseket is tettek fel a teszt résztvevőinek, például hogy megjelent-e nemrég egy kiválasztott betű. A feladatok nehéz példányát 24 ember kapta, 16 főnek pedig könnyebbet jelölték ki. 

A tesztalanyok naponta több ezer tesztet végeztek el, míg mentálisan ki nem merültek. Mindannyian körülbelül hat és fél órát ültek a képernyő előtt. A vizsgálatért felelős személyek véleménye szerint a mentális igénybevételek hasonlóak voltak ahhoz, amit egy megerőltető irodai munka általában támaszt.

Növekvő hibaarány, csökkenő döntési jogkör

Összességében a kutatók azt vették észre, hogy az alanyok hibaaránya alapvetően nőtt egy nap alatt. Minél tovább ültek a képernyő előtt, annál fáradtabbak lettek, és kevésbé tudták megoldani a feladatokat. Mind a kemény változatot, mind a 16 könnyű verziót használó kísérleti alany nagyon kimerültnek érezte magát a tesztnap végén.

A tudósok alkalmanként további tesztnek vetették alá a résztvevőket. Itt a megterhelő feladatokat ellátó tesztszemélyek gyakrabban döntöttek a kis, könnyen megszerezhető jutalom mellett – ez a legyengült akaraterő, az önuralom hiánya, a tervezési készségek romlása és a homloklebeny összességében korlátozott teljesítménye volt. A további mágneses rezonancia spektroszkópiai (MRT) vizsgálatok segítségével a tudósok meg tudták ezt erősíteni, és meg is magyarázták az okát.

Megnövekedett glutamát koncentráció a homloklebeny területén

Az erősen igénybe vett teszt résztvevőinél az MRI leletek a glutamát anyag feltűnő felhalmozódását mutatták ki az elülső agykéregben, azaz elsősorban a homloklebenyben. A glutamát többek között serkentő hírvivő anyag az idegsejtjeink számára, de túl magas koncentrációban káros. A túladagolás rontja a sejtek anyagcseréjét és az információ neuronális összekapcsolódását, extrém esetben akár mérgezési tüneteket is kiválthat. Az agykéregünkben felhalmozódó túl sok glutamát bizonyos értelemben méregként hat – és mindenképpen korlátozza az ott elhelyezkedő agyterületek működését, amelyek többek között a tervezési gondolkodásért, a döntési készségekért, az érzelmi szabályozásért és a tudatunkért felelősek.

Következtetés

Agyunk biztosan nem fog olyan gyorsan tönkremenni, ha használjuk és stresszeljük. Főleg, hogy általában jól regenerálódhat egy-egy kimerültség után, ha elegendő időt és pihenést kap. Amint azonban az itt ismertetett tanulmány többek között megmutatja, ennek is megvannak a határai. Órákig nem tud hibátlanul működni. Ideje volna, hogy az ilyen ismereteket figyelembe vegyék társadalmunk munkastruktúráiban, nem?

Számos modern munkakörben az alkalmazottaknak sokféle, igényes feladatot kell ellátniuk. Kreatív teljesítmény itt, elemző tevékenység ott, megbeszéléseken való részvétel vagy e-mailek megválaszolása… Valamint rövid távú visszajelzések rendelkezésre állása kollégáink és feletteseink felé. Az agyunk képes rá, nyolc-kilenc óráig azonban nem, pláne nem minden nap, heti (jó esetben) öt napon át. Az év szinte minden hetében. Ilyen körülmények között az agykéregünkben lévő glutamátszintnek tartósan mérgezőnek kell lennie életünk nagy részében. Ami viszont azt jelenti, hogy életünk nagy részében nem vagyunk igazán önmagunk. 

Elvileg ha mi, vagy a munkáltatók ragaszkodni akarunk a heti 40 órás teljes munkaidőhöz, akkor nem árt, ha a munkavállalók munkaidejük jelentős részét pihenéssel töltik. Csevegés a kollégákkal, biciklizést, műsornézés, szünet. Pont annyit kell tennie egy embernek, hogy három, négy, öt órányi szellemi erőfeszítéssel, jó minőségű munkát végezzen és produktív legyen. 

Végül is nem vagyunk gépek. Az emberi termelékenység és a munkateljesítmény nem egy könnyen kiszámítható, optimalizálható vagy növelhető dolog, mint egy gyáré. Nem kell ezen változtatni, inkább gyakorolhatjuk a pihenést.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!