Annak ellenére hogy ilyen érdekes neve van, a kapocs a leggyakoribb, mindenki számára ismert elem. Ez azért van, mert a leggyakoribb táska rögzítőelemként tartjuk számon. De hogyan jött létre, mi a története?
A kapocs története
Gyakran előfordul, hogy sok dolognak körülöttünk teljesen ismeretlen és néha egyáltalán nem nyilvánvaló neve van. A bonyolult név az egyszerűség lényege: a kapocs például egy erszényen vagy táskán elterjedt, összekapcsoló részlet, ami a holmik zárásában segít.
Szigorúan véve a francia fermoir- azaz kapocs- szónak több jelentése is van: ez ékszerek (elsősorban nyaklánc) kapcsa, és maga is egy ilyen nyaklánc, lehet egy könyvhöz való csat, sőt egy asztalos szerszám is. Ezt a tényt könnyű megmagyarázni: a francia fermer ige a “bezár”. A félreértések elkerülése végett most kikötjük, hogy csak a táska rögzítőjéről fogunk beszélni.
Egy ilyen ismerős részletnek, mint kiderült, érdekes és ősi története van. A kapocs a 15. században jelent meg Európában – először Párizs utcáin – mint a pénztárca funkcionális eleme (a mai napig megmarad). Ezt megelőzően nem volt rá szükség: az övhöz kötötték a miniatűr táskát.
Így terjedt el
Kicsit később a kapocs a pénztárcákról a kézitáskákra került, és maga a táska a hölgy társadalmi helyzetének mutatója lett. Tehát a felső osztály képviselői között a kiegészítőket sűrű kínai selyemből készítették, és finom hímzéssel díszítették, illetve ezüst kapcsokat tettek rájuk, és gyakran még azokat is drágakövekkel ékesítették. A kevésbé gazdagok szövetből vagy bőrből készült táskákat vásároltak, és a rajtuk lévő kapocs általában ónból készült. Az ilyen “alacsony” származás azonban egyáltalán nem akadályozta meg az ügyes kivitelezést, a kapcsokat gyakran faragások díszítették, amelyek díszes mintái egész festmények lehettek. A táskacsatolók különösen nagy értéknek számítottak, ha az anyag elhasználódott, a kapcsokat tovább használták új darabokon, és a családi ékszerekhez hasonlítottak, valamint öröklődtek.
A 19. századra a női kézitáskák választéka jelentősen megnőtt. Látogatáskor a hölgy maga döntötte el, melyikre van szüksége: egy kicsire, ahol a névjegykártyák, az apró tükör és a por mellett semmi sem fér el, vagy nagyobbra, ahová az egyéb holmijait is elrakhatja. A 20. századra a táska már elnyerte a teljesen ismerős körvonalait (a csat zárhatatlan változata lett), és a század első harmadában a kapocs kifejlődött, és már lapos retesz formájában jelent meg. A találmány szerzője a francia ékszerész és a Van Cleef & Arpels ékszerház alapítója, Charles Arpel.
Mindazonáltal a női figyelem és az erős versenytársak megjelenésével a kapcsok nem veszítették el népszerűségüket. Ezek a táskák a 20. század 20 -as éveinek női arculatának szerves részévé válnak: gyakran tollakkal, folyami gyöngyökkel díszítették és aranyszálakkal hímezték. De még így is olcsóbbak voltak, mint Arpel “aranydobozai” – írja a Marie Claire.
A 20-40 -es évek közötti időszakban a női táskák reteszeinek széles választéka jelenik meg. A csavart kapocs tetején egy pár gyöngy volt található, amelyet egy forgó kapocs váltott fel: Coco Chanel áltál kitalált híres it-bag személyében. Korábban azonban hasonló elv képezte a Hermès ikonikus Kelly táskájának csatjának alapját is. A kapocs még akkor sem maradt el, ha a táskákon masszív cipzár került bevezetésre: úgy tűnik, hogy semmi sem tudja “megölni” a lehető legklasszikusabb záróeszközt. Manapság a csattal nemcsak a táskákat, de az öveket is előszeretettel díszítik.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
Tudtad? 8 divatos táska, amit hírességekről neveztek el
A luxustáska, amit a horoszkópod alapján birtokolnod kell
Divat horoszkóp: Ez a táska illik hozzád a csillagjegyed szerint
Új kötelező a Mangótól: Ez a táska szuper elegáns, mindenhez passzol, és úgy néz ki, mintha egy tervező készítette volna
Bagett táska: Végre visszatér a 90-es évek kedvenc kézitáskája
