Emberi kapcsolatok hálójában
A szívünk tudja mire vágyik
A legszebb dolog a szerelemben pont az, ami egyben a legrosszabb is. Az, hogy nem lehet kontrollálni. Az érzelmek olyan erővel bírnak, hogy mindent felülírnak sokszor, és hát ha valahol nem feltétlen az eszünkre kell hallgatnunk, akkor azok a szívügyek. De pont ettől olyan rohadt bonyolult is az egész.
Hűség és dilemma
Amikor valakivel szerelembe esünk akkor az általában vagy olyan személy akibe nem lenne szabad beleszeretünk, vagy elérhetetlen, vagy szimplán nem is őt szeretjük, csak egy ideált látunk bele, és az érzést keressük folyton. Elég ritkán van bonyodalom és dráma nélküli szerelem, de pont ettől izgalmas. Ha olyan valakibe szeretünk bele, akinek van valakije, akkor egy nagyon önpusztító játék veszi kezdetét. Saját magunkat romboljuk azzal a tudattal, hogy a másik sosem lehet a miénk teljesen. Hiszen már “másé”. Ezt illik tiszteletben tartani és ezt tudja is jól mindenki, de mégis van az a helyzet, mikor szembesülünk az érzéseinkkel és rájövünk ,hogy az a valaki jóval többet jelent nekünk. Ilyenkor mit tegyünk? Vagy valahogy kiderül és megtudja ő is de elutasít, vagy kiderül, megtudja ő is, és onnantól kezdve a szeretőjeként viszonyul hozzánk.
Ilyenkor akarva-akaratlanul, egy alárendelt helyzetbe kerülünk, mert szeretjük a másikat és abban a minőségben is a magunkénak akarjuk tudni, ami nem a miénk. Ha az eredeti kapcsolattal bajok vannak, és már tényleg nem megy, akkor azért jobb esély van arra, hogy a viszony átcsap egy valódi kapcsolattá. Ha viszont emberünk hűséges és a kapcsolatuk makulátlan, akkor (ideális esetben ) a férfi elcsábíthatatlan. Ha mégis elcsábul, ott gond van. Vagy a kapcsolattal, vagy egy nőfaló hódítóval van dolgunk, de akkor hosszú távon még szívességet is teszünk a másik női félnek. Hiszen ki akar egy hűtlen férfival élni?
Az igazi boldogság a lényeg
A férfiak ezekben a kapcsolatokban a bevált séma szerint a nők romantikus vágyait lovagolják meg és pontosan azt mondják nekik, amit hallani szeretnének. De ez attól még nem mindig igaz. Sőt. Általában nem az. A nők a szívük mélyén nem vágynak másra csak megértésre, szeretetre, törődésre, elfogadásra és ehhez egy partnerre akihez vonzódnak. Ha ezeket a morzsákat megtalálják valahol, akkor szeretnék az egész sütit is, ami attól, hogy el van dugva, csak még izgalmasabb. Ha egy férfi viszont már korábban (akár tévesen is), de elkötelezte magát hivatalosan is, tehát házas, akkor már csak makacsságból is, de nehezen lép ki egy ilyen kötelékből, még akkor sem ha boldogtalan abban. Gyakran mondja hogy az új nőt választja végül, de mindig csak halogatás lesz a vége, és van aki ezt addig húzza, amíg bár tényleg szeretik egymást, a nő beleun a hazugságokba és a folytonos 2. szerepkörbe, és becsüli annyira önmagát, hogy rájön neki ez kevés. És a pasi végül megragad egy rossz kapcsolatban a gyávasága miatt.
Ha viszont csak arról van szó, hogy a nő körülrajongja és újra férfinek érezheti magát az eddigi befásult férj szerepén kívül, akkor valójában egy percre sem veszi komolyan a nőt, és inkább szép játékszernek tekinti. Ritkán fordul elő, hogy a szeretőjüket választják maguk párjaként, és fel merik vállalni a döntésüket, de azért erre is létezik példa.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
