A világhírű költő, Dante Alighieri egyetlen lánynak szentelte egész életét és munkásságát. Hogyan alakult a szerelmesek sorsa, és miért szerzett szomorú hírnevet szerelmi történetük?
Romantikus történet
Számos romantikus történetet ismerünk a múzsákról akik inspirálták az írókat, és különleges helyet foglaltak el azok munkájában, egy gyönyörű és ragyogó érzésnek – a szerelem érzésének – szentelve. És a sok példa között van egy, amely külön figyelmet érdemel. Most utazzunk vissza együtt a 13. századba, és emlékezzünk Dante Alighieri olasz költő és múzsája, Beatrice szerelmi történetére, ami egy pillantás alatt megváltoztatta Dante egész életét.
A világhírű olasz író, Dante Alighieri mindössze kilenc éves volt, amikor a Portinari család házában megpillantott egy bájos lányt, egy angyalt, egy istenség megszemélyesítőjét – ahogy később ő maga is írta. Biche volt a neve. Sokan ilyenkor felnevetnek, hiszen a gyerekkori szerelem olyan gyorsan elmúlik, ahogy megszületik. De Dante plátói szerelmének története kivételt képez a szabály alól. Későbbi élete során a lány skarlátvörös ruhája felbukkant az emlékezetében, és megjelent irodalmi műveinek lapjain, a Bice becenév pedig szeretetteljesebb és gyengédebb Beatrice-vé változott.
Ennek a szerelmi történetnek kezdetben esélye sem volt a sikerre. Annak ellenére hogy Dante jó oktatásban részesült, és írók, költők körében forgott, családja társadalmi státusza sokkal alacsonyabb volt, mint kedvese családjáé. Beatrice a nemesi Portinari családból származott, és firenzei bankárok családjában nőtt fel – apja nagyon gazdag ember volt aki nem engedte, hogy lánya egy kevésbé előkelő családból származó férfihoz menjen feleségül. A társadalmi egyenlőtlenség kérdései azonban nem zavarták Dantét – nem tudta elfelejteni Beatrice képét, ugyanakkor nem volt lehetősége közel kerülni hozzá. Csak távolról figyelte ahogy kedvese felnő: a környéken laktak, de csak messziről és alkalmanként látták egymást.
Kilenc évvel később az egyik firenzei utcában Dante ismét megpillantott egy felnőtt szépséget, akinek ismerős vonásai voltak. Elhaladt mellette fehér ruhában két nő kíséretében, és szelíden rámosolygott a fiatalemberre. De Dante nem kereste a módot, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele: csak lenézett, és megadta magát, megkövülten az érzések legerősebb hullámától, amely még nagyobb erővel söpört végig rajta.
Dante és Beatrice szerelme
Ez a találkozás annyira felforgatta Dante belső világát, hogy megírta első szonettjét, amely később bekerült a La Vita Nuova gyűjteménybe. Természetesen az összes későbbi alkotást élete szerelmének szentelte – az első találkozástól a haláláig. Az „Új élet” volt az, amely sok olvasó kiindulópontja lett, felfedezték az érzéki költő tehetségét, ami nem meglepő. A világon még egyetlen ember sem szentelte magát ilyen szeretetnyilatkozatnak, amely tiszta szívből jött, és nem követel semmit cserébe. De érdemes megjegyezni, hogy a halál témája itt is vörös szál volt – Dante mintha valami nyugtalanítót érzett volna kedvese sorsában, és állandó szomorúságot tapasztalt.
Bármennyire is szeretett volna Dante találkozni kedvesével, rendkívül ritkán történtek ilyen esetek- csak néhány évente egyszer. Ismerkedéseken keresztül értesült a lány sorsáról és arról, hogyan zajlik élete, ami szükségtelen találgatások és pletykák megjelenését váltotta ki. Végül elérte Beatrice-t. Annak érdekében, hogy ne árulja el érzéseit, Dante figyelemre méltó jeleket kezdett mutatni más lányok felé. Az ilyen viselkedés elítélést és őszinte félreértést váltott ki Beatrice részéről, ezért a fiatalok következő találkozása csak szenvedést hozott a költőnek.
A közös ismerősök esküvőjén úgy tűnt, az önbizalommal teli Dantét lecserélték – zavarba esett, és egy szót sem tudott kinyögni, amint meglátta kedvesét. Minden kifejezés összefüggéstelen és érthetetlen kifejezéssé változott. Mivel Beatrice érzéseit sértette a költő múltbeli viselkedése, ő és barátai elkezdték gúnyolni. A féltékenység lehetséges megnyilvánulása abból is világossá vált, hogy nem volt hajlandó válaszolni a férfi meghajló üdvözlésére.
Örök beteljesületlenség
22 évesen Beatrice feleségül ment egy nemes és gazdag bankárhoz, és két évvel később meghalt (talán a szülés közben), így soha nem tudott a költő iránta érzett erős szerelméről. A 25 éves Dantét ez a hír gyakorlatilag megölte, és azt írta, hogy nem tudja, hogyan éljen tovább. A depresszió több évig elhúzódott, végül csak a tudományban és a filozófiában talált vigasztalást, ráadásul egyszer s mindenkorra elhatározta, hogy egész életét annak szenteli, hogy munkájában Beatrice-t dicsérje.
E tragikus események után a költőt sikerült elcsábítania egy másik nőnek, de nem tudott megszabadulni a bűntudattól, mert ezt a kapcsolatot Beatrice elárulásának tartotta, ezért a rövid távú szenvedély nem vezetett semmire. Dante verseket írt a másik kiválasztottnak, de még csak nyoma sem volt annak a magasztos érzésnek, amit életében már átélt. Egy idő után mégis feleségül vett egy Gemma Donati nevű lányt, aki arisztokrata családból származott. Érdekházasság volt, amelyben a fiatalok családjai megállapodtak. Később a politikai nézeteltérések miatt Dantét kiutasították Firenzéből, ahol felesége és három gyermeke maradt.
Ma sokan nem veszik komolyan ezt a tragikus történetet, és Dantét „csodálónak” tartják, aki egy olyan lányt szeretett, akit valójában nem is ismert. Miért nem próbálta megvalósítani az álmait? Talán a csodálat érzése, és nem a birtoklás lett az élete fő mozgatórugója. Így született meg a tiszta és sajnos beteljesületlen szerelem, egy halhatatlan érzés, amely áthatja a költő munkásságát, és megérint bennünket még ma is.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!