Tényleg az erőszak a megoldás?
Komolyabb nyomokat hagy, mint hinnénk.
Olyan pszichológiai témát fogunk most feszegetni amit már többször érintettünk, de sajnos még ma is aktuális sokaknál. A fizikai bántalmazás mint olyan, már önmagában szélsőséges, de ha ezt egy olyannal szemben követjük el, aki nem tudja megvédeni magát, legyen az egy kisállat, egy gyerek, vagy egy öreg, akkor már egy bizonyos szint alattról beszélhetünk. 🙁
Tasli vs. verés
Ha valaki fizikai erőszakot alkalmaz egy védtelen gyerekkel szemben, az lelkileg sérült ember, aki az erőszakkal egy lelkileg sérült gyereket fog nevelni. Az erőszak nem megoldás, csak nagyon ritkán. Általában arról van szó, hogy egy felnőttnél elfogynak az észérvek, kihasználja testi fölényét, és így mutatja ki,hogy márpedig ő a “főnök”. A gyerekek nagyon megszeppenten reagálnak erre a helyzetre álatlában, és utána félni fognak, azaz csendesebbek is lesznek talán. De a lelkükön nagyon komoly nyomokat hagyhat egy ilyen. Természetesen nem arról van szó, amikor 1-2 enyhe tasli vagy fenékrecsapás történik, hanem az olyan verésről, ami ténylegesen fáj és kegyetlen. Különbséget kell tenni a nevelés során kiszaladt nyaklevesek közt és a tényleges erőszak közt. Akár valamilyen eszközzel, legyen az öv, vállfa, sodrófa, ruha, akár a puszta kezével bántalmaz valaki egy gyereket, azt semmiképp nem teszi helyesen.
Előfordul, hogy még serdülőkorban is bántalmaznak valakit otthon, ebben az esetben, ez a lelki sérüléseken kívül nagyon komoly dacot fog szülni, és valószínűleg egy olyan útra viszi a gyerek-szülő kapcsolatát, amit sajnos már szinte lehetetlen megjavítani a későbbiek során. Ezek az alanyok általában befeléfordulóbbak lesznek, csendesebbek, és titokzatsabbak. Érthetően nem szívesen látják barátaikat az otthonukban, mert nem akar konfrontálódni a barátai előtt. A serdülőkor amúgyis érzékeny szakasz, és az egész személyiségünk megváltozik ilyenkor, ha pont ebben a korban ér bennünket (vagy még mindig) fizikai erőszak a szüleinktől, az csak rosszat szül. A szülőt innentől elkezdik a kamaszok ellenségnek látni, és még többet titkolóznak velük szemben, oda a nyílt kapcsolat.
Lelki sérült felnőttek
Olyan mélyen elraktározódnak ezek a sebek, mikor pont, hogy támogatásra és megértésre lennes szükség, hogy talán még szakember segítségével sem tudják levetkőzni őket. Ha szülő is úgy érzi, hogy megbánta ha ütött, akkor próbáljon erről beszélni a gyerekkel. Ha élvezte, akkor az ő lelkében is mélyebben gyökerezik a probléma…A gyerekeknél a félelemérzet olyan nagy lesz ha verik, hogy a későbbiekben nem fog tudni normális mértékben kifejlődni a személyisége, és egy burok mögé fog bújni. Vagy erős lázadó lesz vagy csendben meg fog húzódni mindig a sarokban, de a végletek fognak uralkodni az életén. Az is előfordulhat, hogy mivel vele szemben a fizikai erőszakot alkalmazták, és az agya akkoriban még nem volt képes teljesen feldolgozni, hogy mi történik, hogy ő is bántalmazó természetű lesz. Ezek a problémák mind generálják egymást, és mindig vissza kell ásni a gyökerekhez, ahhoz, hogy segíteni tudjunk.
Akár iskolapszichológussal, akár nagyszülővel, akár tanárral, akár szomszéddal, akár baráttal, legyen az bárki, akiben megbízunk, minden esetben segítséget kell kérni ha fizikailag rendszeres terror alatt tartanak egy gyereket.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
