Forrás:Pinterest

Egy szó, amit sose mondj a gyerekednek: Maradandó károkat okozol vele

Megosztom:

Legalábbis ezt állítják a terapeuták.

Gyakori hibák

Nem mindig tudunk mindent jól csinálni, még akkor sem, ha a gyerekek neveléséről van szó. Azonban tartózkodnunk kell egy szó kimondásától, ha a csemetéinkkel vitatkozunk, mert a pszichológusuk szerint ez tartós személyiségzavarokhoz vezethet náluk. Fő a tészta, csörög a telefon, folyamatosan érkeznek az e-mailek, fejben igyekszünk a munkára is koncentrálni, miközben a gyerek a háttérben kiabál: “Anya nézd! Anya játsz velem”.  Elég önző és nem éppen együttérző dolog tőle, de ezért egy cseppet sem szabad hibáztatnunk őt.  Tina Gilbertson terapeuta szerint ez ugyanis mély érzelmi sebekhez vezethet. Szerinte a gyereket egoizmussal és önzőséggel vádolni nemcsak nem megfelelő, hanem a legrosszabb esetben is mélyen traumatizáló. A következő három okból.

A gyermekek önzőek – ezt a természet törvénye ezt akarja

Gyermekként a terapeuta szerint még nincs meg az intellektuális képességünk arra, hogy különböző nézőpontokat vegyünk fel, vagy hogy beépítsük mások érzéseit az összképünkbe. Csak az életkor növekedésével és a növekvő szellemi érettséggel tanulhatjuk meg, hogy a világról alkotott nézetünk nem az igazság, és hogy nem csak az igényeink és az érzelmeink léteznek, vagy nem azok a legfontosabbak. Ha kiskorunkban ezzel vádoltak volna minket – vagy ha gyermekeinket vádolnánk -, akkor az egyfajta vád lenne, hogy nem teljesen fejlett felnőttként születtünk. 

A címke megmarad

Az emberek többsége soha nem felejti el, ha gyermekként önzéssel vádolták őket, különösen, ha a vádat saját szüleiktől kapta -mondja Tina Gilbertson. Különösen fogékonyak vagyunk a negatív tulajdonságokra – különösen befejezetlen személyiségekként, hiszen még mindig keressük a helyüket a világban. Különösen az “egoizmus” címke vezethet oda, hogy a gyermek mélyen elbizonytalanodik, és problémái lesznek az önértékelésének kialakulásával – például olyan kérdések kavarognak majd benne felnőtt korában is, mint a “Mikor lehet nemet mondani?”, “Gondolhatok-e magamra is”.

Így taníthatjuk

Gyerekként nem tudjuk, hogy milyen az, hogy odafigyelés, óvatosság és együttérzés. Csak akkor ismerjük meg őket, ha társadalmi struktúrában nőttünk fel, sok megfigyelés és tapasztalat útján. Ezért egyértelmű, hogy a gyermek csak akkor tud egészséges, figyelmes viselkedést kialakítani, ha példát mutatunk neki, de nem azzal, hogy elmondjuk neki, hogy nem viselkedik figyelmesen. Ha a gyermekünkre figyelünk, meghallgatjuk őt, megpróbáljuk megérteni őt, és reagálunk az igényeire, akkor a legjobb módját tesszük annak, hogy megtanítsuk őt, hogy ne legyen túlságosan önző – zárja le a terapeuta.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!

kapcsolat