Vegán, zsírszegény, gluténmentes: az egyik élelmiszertrend követi a másikat. Meglehetősen zavaró – és egyesek számára jó ürügy arra, hogy elrejtse anorexiáját vagy bulimiáját.
Lassan kezdődik
A farmer az öltözőben – túl szűk. Ezen kívül jön a mindent elsöprő szégyenérzet: Valami nincs rendben a testemmel. Az anorexia elrejtése régebben nehezebb és bonyolultabb volt, de manapság találni rá jó módot: egyszerűen követjük a közösségi médiából származó felkapott étkezési trendeket. Így könnyen egyik végletből a másikba kerülünk, követünk minden trendet, legyen az vegán, magas szénhidráttartalmú, időszakos böjt vagy alacsony zsírtartalmú. Szóval lesz egy nagyszerű kifogásunk, mert láthatóan egészséges és ésszerű életet élünk, csupán el kellett hagynunk néhány ételt. Éppen emiatt ezek az élelmiszer-trendek rendkívül veszélyesek lehetnek, mert a függőség csak eltolódik, és nem oldódik fel. Mert új korlátok és szabályok merülnek fel, amelyek lehetetlenné teszik a szabad, boldog életet.
Számtalan blog és Instagram-profil szolgál fel egyre több új ételtrendet. Ezeknek az áramlatoknak egy közös vonása van: erősen korlátozzák az étkezési szokásokat. Könnyen eltévedhetünk a fórumok, blogok, csatornák és WhatsApp csoportok párhuzamos univerzumában a testformálás és táplálkozási trendekkel kapcsolatban. A kereskedelmi egészségbiztosító (KKH) tanulmánya azt mutatja, hogy az evészavarok , például az anorexia, a bulimia és a falási zavarok meredeken emelkednek az élelmiszertrendek óta. Ebben különösen a nők érintettek, a 18-29 évesek aránya a legmagasabb, 88 százalék. 2008 és 2018 között a 12 és 17 év közöttiek körében 22 százalékkal, a 18 és 24 év közöttiek körében 11 százalékkal nőtt a szám. A KKH adatai szerint az általános iskolás korú normál testsúlyú lányok fele vágyik vékonyabb testalkatra, a 11 és 17 év közötti fiúknál pedig csaknem minden harmadik és minden hatodik fiúnak van étkezési zavara.
Intolerancia vagy étkezési zavar?
Shirley Hartlage több kérdést tesz fel, ha valaki „intoleranciáról” beszél, vagy kiiktatja a szénhidrátot vagy a cukrot az étlapról. Hartlage terapeuta, évek óta gondozza a fiatalokat egy étkezési zavarokkal foglalkozó szakközpontban Hamburgban. Azt mondja, hogy a szénhidrátok és a zsírok különösen fontosak a jóllakottság érzéséhez. Az étkezési zavarban szenvedők számára az étel már nem csak energiaforrás, hanem eszköz a mentális éhség csillapítására is. Az étkezési zavar gyakran egy módja annak, hogy jobban kezeljük a teljesítménykényszert és a tökéletesség iránti túlzott igényeket. Aki fogy, az többnyire csodálatot érdemel – az érintettek számára ez nemcsak a megerősítés, hogy állítólag jó úton járnak, hanem arról is tanúbizonyságot tesznek, hogy életének legalább egy területe a kezükben van: a saját testük.
A tájékozódást kereső fiatalok különösen érzékenyek a „kívülről” rájuk kényszerített szépségideálokra. A Forsa felmérése szerint minden hatodik tinédzser stresszesnek érzi magát a média, a bálványok és a befolyásolók által. “Bár a fiatalok nagyon jól tudják, hogy ezek színpadi, retusált és szűrt fotók, amelyek nem a valóságot mutatják, ezek a képek öntudatlan hatást fejtenek ki” – mondja Hartlage. Mert nézési szokásaink a következőkre vannak kiképezve: Mit mutatnak? Mi a siker? Nem lehetnék én is sokkal szebb, sikeresebb, népszerűbb és értékesebb egy ilyen színrevitellel? Mit kell tennem érte? Talán fogyni? Így kezdődik az étkezési zavar.
Jó fejlemény, hogy egyre több sokszínűség jelenik meg a közösségi oldalakon és a médiában. Ez segít megkülönböztetni magunkat ettől a gyönyörű illúzióvilágtól. “Amikor több különböző testalkatot és életmodellt látunk, az befolyásolja azt az elképzelésünket, hogy mi a szép és mi az, amiben érdemes élni. És az iskolákban is olyan témák kerülnek előtérbe, mint a sokszínűség tudatosítása, a médiakészségek, az egészséges értékek és célok.” – teszi hozzá a terapeuta. Ez erősíti a fiatalok önbecsülését: jó vagyok úgy, ahogy vagyok, még akkor is, ha más vagyok, mert több vagyok, mint egy ideál.
Az saját értékeink fontosak
De miért olyan nehéz sok embernek megtalálni, és elhinni saját -a siker és szépség szokásos eszméktől független- értékeit? Anuschka Rees pszichológus az okot a társadalomban látja: “Belebetegszünk, hogy vonzónak kell találnunk magunkat ahhoz, hogy boldoguljunk az életben. Az influencereket azért fizetik, hogy a márkákat és címkéket irigylésre méltó környezetben, tökéletes testeken állítsák színpadra”.
“Az üzenetet finoman közvetítik: Vedd meg ezt, akkor szebbnek és jobban fogod érezni magad. Ez végzetes!” – mondja Rees. A szépségnek és az önbecsülésnek ez a kombinációja nem természeti törvény, hanem kulturálisan ivódott be. “A pozitív testképnek semmi köze ahhoz, hogy vonzónak találjuk-e magunkat, sokkal inkább annak az érzéséhez, hogy a testnek mire van szüksége, hogyan mozog, mire képes és mik az igényei” – mondja Rees.
A kutatások negatív testképet mutatnak tinédzser lányoknál – ez a depressziós hangulat, az alacsony önbecsülés és az étkezési zavarok előfutára. A testkép nem tölti be ezt a kulcspozíciót a fiú tinédzsereknél, ők kevésbé fitogtatják a testüket.
Izomdiszmorfia
Szóval jól vannak? Nem. Ha az izomdiszmorfia jelenségét még nem is kutatták intenzíven, a nem kellően definiált izomzattól való félelem. Ez is függőséget okozhat: túlzott izomtréninggel, kiegyensúlyozatlan fehérjetartalmú étrenddel, sőt anabolikus szteroidok használatával. Szakértők becslése szerint minden ötödik férfinál aki edzőterembe jár, jelentkezik ilyen tünetek.
A testpozitívság a válasz? “Az a probléma ezzel, hogy a hangsúly még mindig a külsőn van. A megjelenésünkkel kapcsolatos gondolatok nem lehetnek túlzottan hatással ránk.” Rees ezért a “testsemlegességre” támaszkodik, hogy semlegesítsük a szépség életünkre gyakorolt hatását. “A megjelenés csak egy tényező a sok közül az életben – a barátok, a munka, a hobbi mellett.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!