Az alternatív rock mögött álló tehetségek, akik akaratlanul adták a világnak a grunge stílust, álmukban sem gondolták volna, hogy az általuk képviselt öltözködés egyszer a kifutón végzi majd.
Így került a kifutóra
A grunge stílus a 80-as években alakult ki, Washington államban, azon belül is Seattle környékén, az alternatív rock képviselői között, igazán népszerűvé azonban a 90-es években vált. A grunge eredetileg a Mudhoney, a Green River, a Nirvana, a Pearl Jam és a Soundgarden humorát, vagyis a szabad szellemet és a nyílt ostobaságot, valamint a bölcsesség keveredését képviselte. A mainstream média később félreértette és nihilizmusnak tartotta, de valójában belső viccként kezdődött az Seattle-i együttesek között, akik szándékosan soha nem használtak háromnál több akkordot egy dalban. A korai közönség, elsősorban más helyi együttesek számára a szórakoztató grunge-fellépések mind megoldás, mind feloldás voltak, és a végső válasz a külvárosi élet banalitására. A kérdés az, hogy ez hogyan lett „elegáns”?
A grunge poszter fiú
A grunge “egyenruhák” voltak azok a ruhák, amelyeket a zenekarok viseltek a színpadon, így nem tartott sokáig, hatalmas, “zsákos” pólók és a hosszú, bő nadrágok a változó Amerika szimbólumává váltak, gyakorlatilag átvették az 1980-as évek ragyogó eszményeit. Ez persze nagyban köszönhető volt a grunge “poszter fiújának” Kurt Cobainnek is, aki az első nyilvános szereplésével gyakorlatilag megteremtette a trendet. Amikor 1991 őszén megjelent a Nirvana második albuma, a Nevermind, a divatvilág nem is vár sokáig, szinte azonnal reagált az újdonságra, és a következő évben már felvonultatta a kifutókon a grunge stílust – olyan sztárokkal, mint az akkor mindössze 18 éves Kate Moss. A trendre 1993-ban már a Marc Jacobs is ráharapott, az emberek pedig imádták – írja a Vogue. A grunge nem véletlenül lett azóta is töretlenül népszerű: tükrözi az egyetemes ifjúsági mozgalmat, amely igazi lendülettel jár.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!