Gyermekkori élmények: “Hogyan engedd el végre a “belső szüleidet”

Mindannyian magunkban hordozzuk anyánkat és apánkat. Néha azonban tanácsos elszakadni tőlük.

Szülők árnyékában

Semmi sem formál minket jobban, mint a gyermekkorunk – ebben egyetértenek a pszichológusok. Miért? Mert ezidő alatt megtanuljuk hogyan működik az élet, és kialakítjuk saját identitásunkat. Az, hogy a szüleink hogyan bántak velünk, döntő fontosságú a fejlődésünk szempontjából. Például mindig biztattak minket, vagy rendszeresen hallottunk olyan mondatokat, hogy milyen rossz emberek vagyunk, és semmi se volt jó? Még ha szerettek is minket – sajnos nem csak jó tapasztalataink voltak édesanyánkkal vagy édesapánkkal a gyerekkorunkban.

Nehéz elengednünk belső szüleinket

A pszichoterápiás természetgyógyász és Andreas Gauger a mymonk.de oldalon a “belső szülőkről” beszél, akiket még mindig magunkban hordozunk. A gyermekkorunkban a szüleinkkel átélt élmények még felnőttként is befolyásolják gondolatainkat és tetteinket, a negatív élmények pedig még évekig súlyosan ránk nehezedhetnek. Francine Shapirót idézi, az EMDR traumaterápia alapítóját, amely különbséget tesz a Big T traumák és a Small T traumák között.

A Big T trauma jelentős, pusztító gyermekkori élményekre utal, mint például a bántalmazás vagy az erőszak. A Small-T trauma viszont „kis sérülésekre” utal, mint lekicsinylő mondatokra, amelyeket újra és újra hallottunk. Főleg az ismétlés biztosítja, hogy életünk későbbi szakaszában is hatással legyen ránk. Elhagyásos traumát is elszenvedhetünk – például, ha az anyának vagy az apánknak nem volt elég ideje ránk.

Belül már olyan, mint régen

Hallottál már a “belső gyermekről”? Benne szunnyad az összes múltbeli érzés és élmény a gyermekkorból. Gauger szerint ez a belső szülőkhöz kapcsolódik – akárcsak gyermekkorunkban. Még akkor is, ha ma már jól kijövünk a szülőkkel – ha a múltban mindig voltak viták, a belső gyermek és a belső szülők továbbra is nehéz viszonyban vannak egymással. Ahhoz, hogy lelki életünket újra egyensúlyba hozzuk, belső részleges személyiségeinknek meg kell békülniük egymással.

Így békülsz ki a belső szüleiddel

Andreas Gauger a következő gyakorlatot ajánlja: Nézz a szülőkre úgy, ahogy gyermekként láttad őket, és írj nekik egy-egy levelet. Mi bánt velük kapcsolatban? Figyelj az érzésekre, amiket ez vált ki belőled.

Ezek után nézd meg a szüleidet a felnőtt éned szemszögéből. Hogyan látnád a szülőt egy felnőtt szemével? Milyen helyzetben volt akkor édesanyád vagy édesapád? Milyen élményei voltak gyermekként? Milyen aggodalmak és félelmek gyötörték?

Miután ezt megtetted, levonhatod a következtetést. Milyen érzéseid vannak átfedésben ezzel a szülővel? Vannak vagy voltak hasonló aggodalmaid, félelmeid? Most írd meg a második levelet a szülőnek, a következő szavakkal kezdődően: ” Kedves Apa/Kedves Anya! Az utolsó levél óta rájöttem, hogy…”

Mi a teendő?

Ez a gyakorlat nem arról szól, hogy megítéljünk dolgokat, vagy megbocsássunk az anyának vagy az apának. Csak azért, hogy felismerjük, milyen emberek jelenleg, vagy milyenek voltak a szüleink. Ez gyakran segít elengedni a belső szülőket, és végül megszabadulni a karmaik közül.

Mit csináljunk a levelekkel?

A levelek csak neked szólnak. Berakhatod őket egy fiókba, és gyakrabban olvashatod, vagy elégetheted őket – ez csak rajtad múlik. A lényeg, hogy jó érzésed legyen velük kapcsolatban.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!