Agustina Otero Iglesias akit Caroline-ként ismernek, nehéz utat járt be és nagy árat fizetett a szegénységből való kitörésért. Kénytelen volt eladni testét, ám később Párizs királynője lett – a kortársai legalábbis így nevezték. Elmeséljük gyönyörű Otero életének hihetetlen történetét.
Mélyszegénységből a gazdagságig
Carolina Otero sorsa aligha nevezhető boldognak. Egy szegénységben és káoszban töltött gyermekkor, egy uralkodó anya aki pénzért prostituált lett… Carolina fiatalon szökött meg otthonról és csavargóvá vált. Az ilyen történetek ritkán érnek boldog véget, de Otero képes volt kitörni az ördögi körből, és Franciaország egyik leghíresebb és leggazdagabb nőjévé vált.
Agustina Otero Iglesias 1868. november 4-én született a spanyolországi Pontevedra tartományban. Édesanyja, Carmen Otero Iglesias egyedül nevelte lányát és további négy gyermekét, akik különböző apáktól születtek. A megélhetés kedvéért a nő a testével kereskedett, ritkán volt otthon, ezért a gyerekek teljesen magukra maradtak. Carolina- ahogy Otero magát nevezte – valójában az utcán nőtt fel. Napokat töltött a helyi huligánokkal, és a szemeteskukákban koldult ruhákért és maradékokért.
A lányt tízévesen megerőszakolta és súlyosan megverte a kisvárosának egyik lakója – életét két arra járó nő mentette meg, akik sikoltozásukkal elriasztották a bűnözőt. Az ügyben folyó nyomozás holtpontra jutott, a tettest nem találták meg. Carolinának pedig hosszú idő volt, mire helyreállította testi-lelki egészségét. Ez a szörnyű esemény teljesen megváltoztatta az életét – a felépülés után a lány megígérte magának, hogy bármi áron jobb életet fog teremteni. És őszintén azt kell mondanom, céltudatosságát csak irigyelni lehetett.
Mindenkit megbabonázott
Carolina Otero 14 évesen megszökött gyűlölt otthonából, és Lisszabonba ment barátaival illetve egy Paco nevű fiatalemberrel. Ott a lány prostitúcióval foglalkozott, és kis zenei bárok színpadain lépett fel. Tehetséges táncos volt, és hamarosan a helyi közönség már igazi sztárnak tartotta. Carolinának azonban sokkal ambiciózusabb tervei voltak a jövőjét illetően, és néhány évvel később Barcelonába ment, hogy új távlatokat hódítson meg.
Carolina szerette az életet a nagyvárosban, emellett a szépségétől és varázsától letaglózó férfiak támogatták a kezdő táncosnőt, és minden lehetséges módon segítették a Szép Oterot a karrierépítésben és a betörésben a hírnév Olimposzába.
1888-ban a lány Barcelonában találkozott egy gazdag és befolyásos férfival, aki szponzorálta fellépéseit, és segített Carolinának némi hírnévre szert tenni. Bohém körökben mozgott és gyakran meghívta a lányt társasági eseményekre, ahol hírességeket, művészeket, zenészeket és politikusokat mutatott be neki. Ekkor állt elő egy új színpadkép ötlete, amely lehetővé tette számára, hogy a jövőben hírnevet szerezzen. Carolina andalúz cigányként kezdett el bemutatkozni, és új álnevet vett fel – a Beautiful Oterot.
A környező emberek felfigyeltek Carolina hihetetlen szépségére és kecsességére. A lány annyira harmonikusan nézett ki a színpadon, hogy a közönség azonnal beleszeretett, megjelenése pedig írókat, művészeket és építészeket inspirált szerte a világon. A pletykák szerint az 1913-ban épült Inter Continental Carlton Cannes két kupolája pontos másolata a gyönyörű Otero mellkasának.
Párizs királynője
Néhány évvel később Carolina Párizsba költözött, és elkezdett fellépni a híres Folies Bergère varieté színpadán. A lány óriási sikert aratott, és a francia főváros minden lakója arról álmodozott, hogy híres táncszámait egy nap láthatja. Teljesen természetes, hogy egy ilyen ragyogó és vonzó nő sok korabeli nemes férfi szenvedélyének tárgya volt – szeretői között volt II. Vilmos német császár, I. Albert monacói herceg, Nyikolajevics Péter nagyherceg és Nyikolaj Nyikolajevics Romanov herceg, illetve Westminster Hugh Grosvenor és VII. Edward Nagy-Britannia királya.
Az őt ismerők szerint Carolina varázsa olyan erős volt, hogy figyelme nem egyszer férfipárbaj okává vált, sőt hat elutasított udvarlója öngyilkosságot is elkövetett, mert képtelenek volt elviselni a szerelmi szenvedést. De a nők, a férfiakkal ellentétben hevesen gyűlölték Carolina Oterot. Szépsége és sikere fekete irigység tárgyát képezte, és riválisai rendszeresen terjesztették Párizs-szerte a promiszkuitásáról és rossz viselkedéséről szóló pletykákat, amelyek gyakran súlyos konfliktusok kiváltó okává váltak.
Igaz, magát Carolinát sosem zavarta az üres beszéd. Célja az volt hogy hírnevet, elismerést és pénzt keressen a kényelmes élethez, és ez tökéletesen sikerült is neki. Oterot a Belle Epoque szimbólumának tartották, inspirálták, szerették, és az 1900-as években már jelentős vagyonra tett szert. Megengedhette magának, hogy fényűző életet éljen saját dicsősége sugarai között.
Saját függősége tette tönkre
1918-ban Caroline vett magának egy hatalmas kastélyt Nizzában, és ott telepedett le. Rengeteg pénzt költött luxuscikkekre. Gyönyörű Oteronak azonban volt egy veszedelmes szenvedélye, amely végül szegénységbe vitte: a szerencsejáték. Carolina mesés összegeket veszített a híres Monte Carlo-i kaszinóban, és amikor elfogyott a játékra szánt pénz, elzálogosította drága ékszereit, amelyeket rajongói ajándékoztak neki. De még ezeknek az ajándékoknak a magas értéke sem tudta megállítani Carolina szerencsejáték-függőségét – továbbra is megjelent a kaszinóban, újra és újra hatalmas összegeket és a felbecsülhetetlen értékű ékszereit hagyva hátra.
1948-ban miután szinte minden megtakarítását elköltötte, Caroline kénytelen volt eladni az összes ingatlanát, és a nizzai Novelty Hotel szerény egyszobás lakosztályába költözött. Az egyik verzió szerint a Monte Carlo-i kaszinó havi juttatást küldött a nőnek – ez egyfajta tiszteletadás volt egyik legkedveltebb látogatója iránt. Egy másik változat szerint Carolinát élete végéig egy ismeretlen hódoló tartotta el, aki még évekkel később sem tudta elfelejteni kedvesét.
Otero 1965-ben halt meg ugyanabban a szállodai szobában, és emlékét „A gyönyörű Otero emlékei és meghitt élete” („Les souvenirs et la vie intime de la belle Otero”) című emlékirat formájában hagyta hátra.
Carolina sorsa sok írót és rendezőt inspirált arra, hogy több könyvet és filmet szenteljen az ő életének. Különösen Carmen Posadas uruguayi írónő mesélt történetéről a „Gyönyörű Otero” című könyvben. A francia operatőr, Richard Potier pedig azonos című filmet készített Carolina sorsáról Maria Felix mexikói színésznővel a főszerepben. Mihail Vrubel orosz művész 1896-ban egyik festményén megörökítette Oterot, örökre megőrizve arcát az emberek emlékezetében.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
Egy magazin címlapjáról Hitler fürdőszobájáig: Lee Miller hihetetlen története, aki csúcsmodell karrierjét lövészárkokra és koncentrációs táborokra cserélte
Szomorú szemű hercegnő: Soraya Esfandiary-Bakhtiary beteljesületlen boldogsága
Lázadó a templomi kórusból: Hogyan változtatta művészetté a „szívfájdalmat” a The Cranberries énekesnője?
Windsor eljegyzési gyűrűk: Átkozott rubin, karmikus zafír és gonosz smaragd
Adéle-szindróma: Hogyan őrjítette meg a viszonzatlan szerelem Victor Hugo lányát?
