Gyerekként a hetek éveknek tűntek. Ma fordítva van: rohan az idő, és újabb év telt el. De miért érezzük úgy hirtelen, hogy gyorsabban ketyeg a belső óránk? Hogyan befolyásolhatjuk ezt az érzést?
Megváltozott időérzék
A legtöbben még mindig jól emlékszünk arra, amikor általános iskolában 3 hónap nyári vakáció egy örökkévalóságnak tűnt. Ma, felnőtt fejjel már egészen más a helyzet: úgy tűnik, hogy az ünnepek villámgyorsan véget érnek, még mielőtt elkezdődtek volna. A nyári üdülések villámgyorsan elrepülnek, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy már megint eltelt két év. Az időérzékünk valahogy megváltozott az évek során. Minden gyorsabban megy. Sőt, sokkal gyorsabban. De megnyugtathatunk, hogy felnőttként mindannyian így érzünk, a tudomány pedig még meg is tudja magyarázni ezt a jelenséget.
Képek a fejünkben
Valójában az idő mindig azonos hosszúságú: egy másodperc mindig egy másodperc, egy óra mindig 60 perc, egy nap 24 óra. De a belső óránk másképp működik. Adrian Bejan professzor szerint időérzékünket a környezetünkből származó ingerek alakítják. Minél több benyomást tud az agyunk feldolgozni és mentális képek formájában tárolni, annál lassabb az idő. Ahogy öregszünk, az agyunk lelassul – és ezzel együtt a képfeldolgozás képessége is. Az eredmény pedig az, hogy kevesebb képet készíthetünk, ami azt az érzést kelti bennünk, hogy az idő gyorsabban telik.
Kevesebb új
Ezenkívül fiatalon többet tapasztalunk az első alkalmakkor – például az első utazás, az iskolakezdéskor, az első vizsgánál vagy az első szerelemnél. Bejan szerint az új élmények sok ingert tartogatnak, ami több mentális képhez vezet. Ez illik Marc Wittmann német pszichológus elméletéhez is. Ő hozzáteszi, hogy automatikusan sokkal nyitottabbak vagyunk és sokkal jobban jelen vagyunk, ha új tapasztalatokat szerezünk. Ennek eredményeként jobban „magunkba szívhatjuk” őket – ami a következő ponthoz vezet: az emlékezethez.
Teljes merevlemez
Wittmann szerint az új élmények mélyen beleégetik magukat emlékeinkbe, minden apró részletükkel együtt. Minél teltebb a merevlemezünk, annál hosszabb ideig érzezzük magát az élményt – nemcsak eabben a pillanatban, hanem a memóriában is. Ezért utólag a gyermekkor és a fiatalság sokkal hosszabbnak tűnik, mint a jelen. A hatást erősíti, hogy ma sokkal kevésbé formáló emlékeket hozunk létre. Ergo: Az agyunk csak nagyjából tárolja a tapasztalatokat, és egyszerűen összefoglal bizonyos időtartamokat. Az apróságok és a látványosak kimaradnak – mert erre nincs elég hely a teljes merevlemezen.
A rutin
A mindennapi élet még lassabbá teszi az egészet, mert a cselekvések és a napi rutinok rutinszerűek rajta keresztül – és ez nem elég izgalmas a memóriánk számára. Ez azt jelenti, hogy nem mennek új emlékek – és ezért az idő még gyorsabbnak tűnik. A jó benne? Időérzékünket magunk is befolyásolhatjuk. Ehhez ki kell lépnünk a rutinból, és új, izgalmas élményekkel kell megtöltenünk a merevlemezt.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
