Az ír származású amerikai Ida Woodnak sikerült a szinte lehetetlen – néhány év alatt egy szegény családból származó egyszerű lány okos és körültekintő vállalkozóként több millió dollárra és hírnévre tett szert. De a dédelgetett vagyon nem hozott boldogságot… Cikkünkben elmeséljük milyen utat kellett bejárnia Idának a gazdagság érdekében, és hogyan tette tönkre az életét a pénz.
Valóra vált tündérmese
Az amerikai milliomos, Ida Wood nevéhez elsősorban a mentális betegségének szomorú története fűződik. A gazdagságról oly szenvedélyesen álmodozó nő saját vágyainak túsza lett és elvesztette az eszét. A nő több mint huszonöt évet töltött egy New York-i szállodai szobában, kerülve az emberekkel való érintkezést. Azonban nem ez az egyetlen furcsaság, amely a személyiségéhez kapcsolódik. Elmeséljük Ida Wood igaz történetét, aki sötét legendává vált Amerikában.
A megtébolyult nő Ida Mayfield néven 1838-ban született szegény ír bevándorlók gyermekeként. Gyermekkoráról keveset tudni – a kortársak szerint Ida okos és gyönyörű lányként nőtt fel. Szeretett utazni, nagyvárosi életről álmodott, és már egészen korán biztos volt benne, hogy soha nem látott magasságokat fog elérni.
És így történt – tizenkilenc éves korában a lány elhagyta szülővárosát, és elindult New York meghódítására. Ida csatlakozott a magas társasági körökhöz – egy vállalkozó szellemű lány volt, aki legendát írt a múltjáról és azt állította, hogy Henry Mayfield- egy milliomos lánya, aki a cukorgyártásból gazdagodott meg.
A cukorültetvények “örökösnőjének” gyorsan sikerült kivívnia New York egyik legszebb és legígéretesebb menyasszonya hírnevét – sokan udvaroltak a bájos lánynak, de a potenciális férfiak egyike sem felelt meg Mayfield magas elvárásainak. Mígnem egy napon tudomást szerzett egy vállalkozó létezéséről, egy hajózási társaság tulajdonosáról – Benjamin Woodról. Az akkor már házas férfi felkeltette a vagyonvadász nő figyelmét, és hamarosan, 1857 májusában romantikus levelet írt neki, ami megváltoztatta sorsukat.
A levél után
“Kedves Mr. Wood! Nemrég érkeztem New Yorkba, és tudom, hogy új ismeretségeket keres. Tudom, hogy kapcsolatban él és lehet, hogy nem vagyok olyan csinos, de fiatal vagyok, vonzó, jókedvű, és nagyon okos is. Szoros kapcsolatot ajánlok, ha érdekli. Írjon nekem ha felkeltettem az érdeklődését, és megbeszélünk egy találkozót” – írta Ida.
Ez a bátorság meglepte a vállalkozót, és meghívta a lányt, hogy találkozzanak. Nem meglepő módon Ida lenyűgözte őt. Titokban kezdtek találkozgatni, és házasságon kívüli kapcsolatuk körülbelül tíz évig tartott – ez idő alatt a lány megszülte szeretett lányukat, Emmát. Igaz, Ida lánya születésének körülményeit titkosították – soha senki nem látta terhesnek, ráadásul Emma szülőhelyéről sem volt információ. Az ilyen titkolózás oda vezetett, hogy a társadalomban különféle pletykák keringtek Ida lányával kapcsolatban.
Igaz, maga Ida sosem törődött a tétlen beszélgetésekkel. Fő célja a házasság volt, és az ambiciózus tervek hamarosan valósággá váltak. Benjamin feleségének halála után az üzletember törvényes felesége lett – az esküvőjüket New York egyik legfényűzőbb szállodájában tartották, és csak magas rangú emberek voltak a vendégek között.
A házasságkötés után a pár Benjamin lakásába költözött a város egyik előkelő részére – tíz év után, amit Ida szeretői státuszban töltött, végre meglett minden, amiről álmodott. Ida találkozott a társadalom magas rangú tagjaival, köztük a walesi herceggel és Abraham Lincolnnal. Emellett gyakori vendég volt a világi partikon, fogadásokon, részt vett fontos politikai eseményeken és csúcstalálkozókon. A vágyott gazdagság és státusz azonban nem hozott örömet – férje szerencsejáték-szenvedélyéről volt híres, és könnyen elbukhatott egyik napról a másikra mesés összeget. Mrs. Wood, aki rettenetesen félt hogy elveszíti millióit, szokatlan módot talált pénzmegtakarításra – minden alkalommal, amikor Benjamin veszített a kaszinóban, kifizetett a feleségének egy bizonyos pénzbírságot a veszteség mértékében, és amikor nyert, köteles volt átadni a nyereménye felét Idának.
Jó üzletből tényleges őrület
Egy ilyen „kereseti” rendszer lehetővé tette Idának, hogy hatalmas vagyont halmozzon fel. Mr. Wood nemcsak pénzzel fizetett a feleségének, hanem drága ékszerekkel, ingatlanokkal és értékpapírokkal is. 1900-ban bekövetkezett halálakor az üzletembernek gyakorlatilag semmije nem maradt, minden pénze és vagyona Ida kezében volt.
Eleinte az özvegy élvezte a rá eső gazdagságot – Wood vezette néhai férje újságát, részt vett New York-i társasági eseményeken, sokat utazott és nagylelkűen adományozott jótékony célra. Idát azonban hamarosan az anyagi helyzete kezdte megőrjíteni – a nőnek úgy tűnt, túl gyorsan költi el a pénzt, és rettenetesen félt hogy elveszíti mindenét.
A fóbiájától hajtva Wood eladta a tulajdonában lévő újságot, és ezzel együtt az összes tulajdonát is. Ezt követően Ida, nővére Mary, és a lánya Emma beköltöztek a Herald Square Hotel egyik szerény szobájába, és minden holmijukat illetve pénzüket bőröndökben tárolták. Később Ida elmondta, hogy nem bízik a bankokban, ezért inkább megtartotta magának a vagyonát.
Harminc év egy szobában
Félve, hogy elveszíti a felhalmozott pénzeszközeit, Ida bezárkózott egy bérelt szobába, kizárva a külvilággal való érintkezést. A nő megtiltotta a szobalányoknak hogy belépjenek, és az ételt valamint az italt az ajtó előtt hagyták neki. Így élt több évtizeden át, mígnem 1931-ben nővére, Mary súlyosan megbetegedett. Idának huszonöt év után először kellett elhagynia a szobáját, és segítséget hívnia.
A milliomos szobájába érkező orvosokat és szállodai személyzetet megdöbbentették a látottak. Mindenhol kosz és mocsok volt, a földön ételmaradékok és szemét hevertek, maguk a nők pedig elmebetegnek vagy csavargónak tűntek. A szoba sarkaiban még mindig ott álltak a dollármilliókkal teli, bezárt bőröndök. Még abban a pillanatban is, amikor Ida a rendfenntartóknak segített kicipelni halott nővére holttestét a szobából, aggódva nézett körül attól félve, hogy valaki a jelenlévők közül megpróbálja ellopni a vagyonát.
Ezt követően a pletykák egy őrült milliomosról kezdtek el terjedni a városban, és néhány ügyvéd még azt is megpróbálta elérni, hogy Idát besorolják valamelyik pszichiátriai klinikára. Wood azonban meg tudta védeni az élethez való jogát a szállodában, és visszavonulva folytatta életét. 1932-ben halt meg – ekkor 93 éves volt. A testét megvizsgáló orvosokat megdöbbentette a nő iszonyatos soványsága – Ida körülbelül 170 centiméteres magassága nem haladta meg a harminc kilogrammot. A vendégnek ételt hozó szobalányok elmondása szerint rántottát, friss tejet és néha nyers halat is evett.
Ida Wood halála után életének más részletei is napvilágot láttak – a szobában talált dokumentumok feltárták valódi származásának titkait, és azt is bebizonyították, hogy lánya, Emma- aki nem sokkal Ida halála előtt halt meg, valójában a nő húga volt.
Hamarosan városi legendává változott ez a történet amit a New York-ban élők meséltek egymásnak, újabb és újabb részletekkel kiegészítve Ida életét. A milliomos pénzét szétosztották távoli rokonai között, de az egyik létező verzió szerint a nő vagyonának egy részét vele együtt temették el – így halála után is sikerült megtartania a felhalmozott milliókat.
Mindazonáltal a történészek még mindig csodálkoznak Ida furcsaságain, beleértve azt is, hogy egy szegény lány -iskolázottság és szükséges ismeretek nélkül -hogyan tudott ilyen sikeresen beilleszkedni a New York-i felső társadalomba. Ki is volt valójában Emma Wood, és miért adta ki magát Ida lányának? Valamint miért őrjítette meg a milliomost a vágyott gazdagság? Ezt már pontosan sosem tudjuk meg.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!