Japán Diana: Maszako császárné szomorú története, mítoszok és legendák nélkül

Egész életében Lady Diana Spencerhez hasonlították, de sorsa még a walesi hercegnő életénél is kétértelműbb. Ezúttal a Felkelő Nap Országának Császárnőjéről, Maszakoról mesélünk, és egyúttal megdöntjük a róla szóló fő mítoszokat.

A szomorú hercegnő

A szomorú hercegnő, japán Diana, a krizantém trón foglya – számos tragikus legenda kering Maszako körül, amelyekben ő -a múltban sikeres diplomata- úgy döntött, hogy feleségül megy a császári trónörököshöz. Ám ezzel elvesztette a modern progresszív nő minden lehetséges jogát és szabadságát, mély depresszióba esett, amelyből máig nem tud kiszabadulni. Ovada Maszako életét folyamatosan nyugati újságírók írják le, akik őszintén együtt éreznek a japán császárné sorsával, akit a császári ház hagyományai és protokollja összezúzott, és most új, sokkal felelősségteljesebb státusszal rendelkezik. Diana hercegnőhöz hasonlítják, aki a “friss levegő” akart lenni, de a királyi család soha nem fogadta el. Telt az idő, és ahogy az ártatlanság fátyla fokozatosan lehullott Diana képéről, úgy kezdik újragondolni Maszako történetét is – és nem mindig az ő javára…

Diana Spencer például 20 éves tapasztalatlan lányként került be a brit királyi családba. Maszako 30 éves korában ment feleségül Naruhito trónörököshöz. A világ legjobb egyetemein tanult, és lehetőséget kapott egy szédítő karrier felépítésére. Kétszer is visszautasította Naruhitot, de mégis igent mondott erre a házasságra, mivel naívan elhitte a vőlegény szavait. Avagy hogy hercegnőnek lenni egyfajta diplomácia is. Ám helyette depresszió, vetélés, stressz, az önálló mozgás,és a munka tilalma ,valamint az “alacsony alkalmazkodási szindróma” – lettek az életének olyan diagnózisai a házasság után, amelyek öngyilkossági vágyhoz vezethetnek. Ilyen az új japán császárnő sorsa – egy nagyon szomorú legenda, ami talán kicsit hihetetlen. Egy tisztelt diplomata családból származó felnőtt nő, aki maga is a japán külügyminisztériumban dolgozott, tényleg nem érti mik a hagyományai hazája császári házának? Maszako persze tanult volt, de talán még annál több naívság volt benne, mint a 19 éves Diana Spencerben. A császárné már 58 éves, így úgy tűnik, eljött az idő, hogy végre megdöntsünk néhány mítoszt, amelyek a „szomorú hercegnő” képe körül lebegnek.

Miután hozzáment Naruhito trónörököshöz, Masako felhagyott egy szédületes karrierrel

A leendő császárné a tekintélyes diplomata Hisashi Ovada családjában született, így érdekes volt az ifjú Masako élete, akit édesapja rendszeresen vitt külföldi utakra. A lány Moszkvában járt óvodába, középiskolát végzett az Egyesült Államokban, és az egyetemek között ahol tanult, vannak olyan rangos intézmények is, mint a Harvard, az Oxford és a Tokiói Egyetem. Így Maszako több nyelvet is megtanult, köztük angolt, oroszt, németet és franciát. 

A számos utazás miatt a leendő hercegnő karaktere korántsem keleti, annál inkább nyugati volt. Maszakóban a japánokra jellemző szerénységet, visszafogottságot és alázatot felváltották a tipikus nyugati vonások: individualizmus, vezetési vágy, összeszokottság. Például az iskolában női softball csapatot szervezett. Ez a döntés Japánban minden értelemben forradalmi volt, mert akkoriban a sportolást kizárólag férfi foglalkozásnak tekintették.

Ezek után nem meglepő, hogy a nyugati újságírók annyira kedvelik Maszakot. Személyisége a legfényesebb transzatlanti értékek élő megtestesülése. És persze sokan szeretnék, ha egy ilyen nő a nézeteivel modernizálná a japán monarchiát, nyitottabbá téve azt a világ többi része felé. Lenyűgözte őket a tény hogy Maszako sikeres diplomata volt a múltban, egy nagyon megbecsült és intelligens szakma embere. De ez tényleg így van?

Igen, 1987-ben Maszako valóban bekerült a japán külügyminisztériumba – elsőre, ami csak a szerencsések 5%-ának sikerül. Legyünk azonban realisták. A vezetőségben a lány nevét már ismerték, ugyanis édesapja több évtizedig a diplomáciai intézményben dolgozott. Sőt Japán ENSZ-nagykövet is volt. És tekintettel arra, hogy a japánok milyen tisztelettel kezelik a családi kötelékeket, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy tisztelt diplomata lánya pozíció nélkül maradjon. Ráadásul a lányt csak gyakornokként vették fel – egy ilyen pozíció még nem ígér szédítő karriert. Csupán egy olyan lehetőség, amit még meg kell valósítani. Volt főnöke szerint egyik feladata például a vendégek szórakoztatása volt – a lány kifejezetten annak érdekében járt főzőtanfolyamokra, hogy a nemzeti konyha sokszínűségével ámulatba ejtse a látogatókat.  

Ami a nyelveket illeti, az még mindig nagy kérdés hogy Maszako mennyire beszéli azokat, mert nagyon sokáig nem beszélte őket (az oroszt például csak gyerekkorában használta), és azóta sok mindent elfelejtett. Gyakorolni pedig nem volt hol, mert a hat év külügyminisztériumi szolgálata alatt a lányt semmilyen külföldi útra nem vitték. De egy biztos, Maszako tényleg elég jól tud angolul.

A japán nő egyébként kétszer is visszautasította leendő férjét, Naruhito trónörököst, arra hivatkozva, hogy diplomáciai téren szeretne megvalósulni. Hat év után mégis beleegyezett. Miért? Ez a kérdés továbbra is sokakat foglalkoztat, de a legvalószínűbb magyarázat abban rejlik, hogy Maszakonak az évek során nem sikerült bizonyítania a külügyminisztériumban. De a szerelmes herceg nem hagyta abba Maszako győzködését, azt ígérte hogy hercegnővé válása után továbbra is diplomata marad.

Természetesen a helyében minden politológiát és nemzetközi kapcsolatokat tanuló diák kettővel elosztotta volna Naruhito szavait. Hiszen bármekkora hatalma van is a hercegnőnek, vágyai ellenére nem fog tudni tárgyalni, fontos dokumentumokat összeállítani, és még inkább aláírni az állama nevében. Az egyetlen lehetősége, hogy külföldre utazzon és saját karizmájával növelje országa népszerűségét a világban. Az ügy szintén nemes, de még mindig túl felületes annak, aki állítólag szédületes diplomáciai karriert tudott felépíteni. Úgy tűnik, két évvel az esküvő után a hercegnő megértette ezt, miután férjével állami látogatásra ment a Közel-Keletre, ahol csak a hivatalos eseményeken való részvétel és a helyi királyi családdal való kommunikáció volt a dolga.  Tehát Maszako amikor beleegyezett, hogy feleségül megy a leendő császárhoz, valójában nem is áldozta fel karrierjét? A válasz az hogy nem, mert egyszerűen nem volt neki. 

Naruhito herceget és Maszakót egy mesés véletlen hozta össze?

Maszako egy évvel azelőtt találkozott Naruhito koronaherceggel, hogy bekerült a külügyminisztériumba. 1986-ban a spanyol Infanta Elena tiszteletére rendezett diplomáciai fogadáson. Ismeretes, hogy ezen az eseményen a császári trón félénk örökösének végre menyasszonyt kellett választania magának. A fogadásra három tucat nemesi szépséget hívtak meg arisztokrata családokból és, a gyökértelen Maszakót, akinek a nevét a legenda szerint sebtében ceruzával beírták a vendégek listájára. A császári trónörököst annyira lenyűgözte a lány, hogy megkérte. Annak ellenére, hogy Maszako közember, nagyapja pedig régen az ország legnagyobb környezeti katasztrófájának előidézője volt 1953-1956-ban.

Valóságos története lett a japán Hamupipőkének. Eredetileg egy diplomáciai fogadáson akart kapcsolatokat teremteni, de Maszako a tudtán kívül ellopta a leendő császár szívét. De a modern Hamupipőke- mint általában- emancipált nő volt, és nem akarta magát a palota protokolljához kötni. Ezért kétszer is visszautasította a herceget, ami nagy megkönnyebbülést okozott a királyi családnak, mert nem kedvelték meg a gyökértelen individualistát. 

Ám Naruhito, aki szerelmes volt a lányba, nem hagyta magát. 1992-ben, miután korábban megígérte Maszakonak, hogy mindig megvédi őt a császári udvar támadásaitól, újra szerencsét próbált, és a japán nő végül igent mondott. 1993-ban összeházasodtak, de a kemény birodalmi udvar már az esküvő napján arra kényszerítette a progresszív Hamupipőkét, hogy vegye fel a 10. századi mintájú, súlyos esküvői kimonót. Azzal hogy beleegyezett ebbe, Masako később egész életében hagyta magát irányítani.

Ez szép történet, de az igazság az, hogy Maszako a többiekkel együtt kemény kiválasztáson esett át, és a császári család készen állt arra, hogy elfogadja őt. Valójában annak ellenére, hogy Maszako soha nem dédelgette azt az álmot, hogy feleségül megy a herceghez, ő kérte, hogy vegyék fel a sorsdöntő fogadásra meghívottak listájára. Bizonyítékok vannak arra, hogy Naruhitonak korábban egy külön bizottságban javasolták Maszako kiválasztását, mert a lány ideálisan megfelelt a királyi menyasszonyokkal szemben támasztott követelményeknek. 30 évnél fiatalabb, 165 centiméter alatti, nem volt piercingje és tetoválása, és ami a legfontosabb, még szűz volt. A bizottság összesen mintegy 100 jelöltet vizsgált meg. Tehát azt a tényt, hogy Maszako naivan nem sejtette ennek a technikának a valódi célját, nehéz elhinni.

Az sem teljesen igaz, hogy a lány arisztokratikus származásának hiánya valahogy megakadályozhatja, hogy a leendő császár menyasszonya legyen, mert még maga Michiko császárné is közember volt. Ráadásul annak ellenére, hogy a leendő meny makacssága valóban keltett némi félelmet a császári család tagjaiban, egyikük sem szállt szembe nyíltan a herceg boldogságával. Megbocsáthatatlan általánosítás lenne tehát azt mondani, hogy a japán királyi család egy anakronisztikus intézmény, amelyben nincs helye a haladó eszméknek. 

Az esküvő napján a császári udvar valóban arra kényszerítette Maszakót hogy kövesse a hagyományt, és antik kimonót viseljen a zártkörű szertartáson. A polgári házasságkötés napján viszont megengedték neki és Naruhitonak az átöltözést, így az emberek előtt a herceg újonnan elvett felesége nyitott hintón ült, akár egy európai hercegnő, fehér menyasszonyi ruhába öltözve és gyémánt tiarával a fején.

A szabadságszerető Maszako a Krizantém trón túsza lett?

Az emberek imádattal fogadták Maszakot, aki mindig divatos ruháiban úgy tűnt, az új idő megtestesítője, aki képes megváltoztatni a monarchiát. De telt az idő, a a monarchia nem változott, és a fiatal, mosolygós Maszako eltűnt a szemük elől. Egyre ritkábbak lettek a nyilvános szereplések, és egyre gyakrabban jelentek meg a sajtóhírek, miszerint a hercegnő lélegzetvisszafojtva vár az örökösre (azt mondják, maga a császár is havonta megkérdezte a menyét, hogy megindult-e a menstruációja).  A „friss levegő lélegzete” elhalványult, a progresszív hercegnőből Maszako azzá változott, akitől annyira félt. Egy szülésre váró, palotai nővé. 

Maszako sokáig nem tudott teherbe esni, és az első terhesség vetéléssel végződött. Nyolc évvel később viszont a koronahercegnőnek megszületett a lánya, Aiko hercegnő, akinek a törvény szerint nem volt joga a trónt megörökölni. Ezután a nő kategorikusan megtagadta a második gyermek születését. A tény az, hogy a szabadságszerető hercegnő házasságának első évétől kezdve állandó depresszióba esett, amely csak tovább mélyült a császári palota nyomásától az örökösre vonatkozóan. A nőben végül a külvilághoz való “csökkent alkalmazkodás” szindrómája alakult ki – emiatt a hercegnő a legtöbb kötelező eseményről lemaradt. A helyzetet súlyosbította, hogy az örökös feleségének megtiltották, hogy önállóan távozzon bárhová is. Ezek után nem meglepő, hogy a hercegnő betegsége minden évben csak előrehaladt. Az egészségben és jellemben bekövetkezett ilyen feltűnő változás azonnal szimpatizánsok seregét gyűjtötte Maszako köré, akik a császárné szomorú helyzetében kizárólag a császári udvar hibáját látták. Ám volt, aki a másik oldalát is meglátta ennek a “bánatos” történetnek.

Maszako kiváltságokat várt, de nem akart királyi kötelességeket teljesíteni?

A hercegnők, és még inkább a császárnék élete nem csak szolgák seregéből és családi ékszerek viseléséből áll . Óriási munka a nemzet szimbólumának imázsát fenntartani, ezt a koronaherceg leendő feleségének a hatalmi körökben szerzett tapasztalataival meg kellett volna értenie. A japán uralkodók mindig előzékenyek és visszafogottak -így természetesen nem lelkesedtek az individualista Maszakóért- de ennek ellenére a sok találgatással ellentétben elfogadták a lányt.

Maszako több szabadságot akart, és ezt rendszeresen megkapta. Például a hagyományokkal ellentétben megengedték neki hogy meglátogassa a szüleit, amit meg is tett, néhány protokolleseményt kihagyva. Az is bizonyosan ismert, hogy a koronahercegnő nemcsak figyelmen kívül hagyta a legfontosabb országos eseményeket, de olykor még csak hajlandóságot sem mutatott Akihito császár meglátogatására a kórházban, amikor rákkal küzdött. Ehelyett Maszako szívesebben pihent az üdülőhelyeken, és több millió jent költött luxuscikkekre az üzletekben (amelyek az ő kedvéért ilyenkor zárva voltak a többi látogató elől). A Birodalom alattvalói mindezt nagyon jól látták. A helyi sajtóban egyre gyakrabban kezdtek megjelenni „a hercegné az adófizetők terhére élősködik” – kritikák.

A császári udvar valóban túl tolakodó volt az örökös születése ügyében, azonban Aiko hercegnő születése után nem gyakorolt ​​nyomást Maszakóra a második gyermek miatt. Sőt, amíg fia nem született Naruhito öccsének, a Krizantém trón készen állt arra, hogy fontolóra vegye az utódlási sorrend megváltoztatását a legidősebb gyermek javára – a megfelelő törvényjavaslatot még a parlament is megvizsgálta. 

Az orvosok, az Imperial Household Administration, sőt maga Michiko császárné is kijelentette, hogy mindig kész támogatni menyét, és mindannyian aggodalmukat fejezték ki a koronahercegnő állapota miatt. Naruhito herceg a sajtót is kérte, hogy hagyják békén feleségét, és minden lehetséges módon hangsúlyozta, hogy nem fog választani második gyermeke és felesége egészsége között.

De a hercegnőnek nyilvánvalóan nem volt szüksége családi támogatásra: szívesebben kezelte a depressziót drága üdülőhelyeken, éttermekben és butikokban. Maszako meg sem próbálta megszokni az új családot. Éppen ellenkezőleg, gyakran figyelmen kívül hagyta az etikett szabályait, nem hajolt meg idősebbek előtt, és korlátozta lánya kommunikációját a császári család többi tagjával.

Kifogástalan stílusérzékéért és modoráért Masako megkapta a “Japán Diana” nem hivatalos címet?

Talán a stílusa a fő ok, amiért a nyugati újságírók beleszerettek Maszakoba. A “legluxusabb” márkás ruhái és kiegészítői (eleinte senki nem gondolta, mennyibe kerülnek), a mindig széles mosoly és a protokoll figyelmen kívül hagyása – házassága első éveiben a japán hercegnő sokakat valóban Diana Spencerre emlékeztetett.

De hamarosan- ugyanúgy a palota protokoll nyomása alatt- a hercegnőnek drasztikusan meg kellett változnia. Az európai couturierek elegáns ruháit felváltották a hagyományos japán kimonók, mosolya kezdett túlságosan feszültnek tűnni mindenki számára, szeme szomorúvá és élettelenné vált. Maszako nyugati rajongói gyorsan összehasonlították megtört sorsát a walesi hercegnő szomorú sorsával, és minden bűnért a császári családot hibáztatták. Azt mondják, hogy az uralkodók „oltották ki” mindenki kedvencének életkedvét. De ami a japánokat illeti, nem mindenki osztotta a tengerentúli szomszédok álláspontját. Maszako ugyanis hamarosan megszűnt a japán szépség megtestesítője lenni.

A közönséges japánok, akik először szívélyesen elfogadták Maszakót, fokozatosan kiábrándultak a leendő császárnéból. Mentális betegsége már nem váltott ki együttérzést, és az események rendszeres kihagyása csak fokozta az általános ingerültséget. Ráadásul mindenki számára világossá vált, hogy a hercegné nem egy új irányzat, csak egy agresszív szembenállás minden elfogadott tradícióval szemben. 

Egy fiatal, vékony és stílusos lányból Maszako fokozatosan a hagyományos japán szépség pontos ellentéte lett. Fokozatosan hízott (amiért a királyi disznó címet kapta a blogszférában -az ilyen húsok iránti szeretetéért). Bőre és arcszíne megromlott, fogai besárgultak. Bármilyen érzelem leolvasható volt az arcáról, a gesztusokat abszolút nem kontrollálta. Most csak hasonlítsd össze ezt a viselkedést a nemzeti szépség színvonalával – a mindig ápolt és visszafogott gésa képével… A hercegné mindig stílusos és elegáns ruhatárával kapcsolatban szintén kérdések merültek fel. Maszako ráncos ruhákban és hanyag sminkben szerepelt a nyilvánosság előtt. Ami pedig a kimonót illeti, a hercegné rendkívül ritka alkalmakkor viselte.

Ezenkívül egy másik japán-ellenes vonás is megjelent a koronahercegnében – a vágy, hogy felülmúlja a férjét. Masako gyakran sétált Naruhito előtt, blokkolta őt a fényképeken, a saját érdekeit helyezte előrébb (például egy üdülőhelyre hurcolta, ahelyett, hogy meglátogatta volna az apját a kórházban), és még a hivatalos eseményeken is tovább tartottak a beszédei, mint a férjének. Ami nemcsak a Bíróság, hanem az alattvalók részéről is sok kritikát váltott ki. Az ilyen viselkedés még a liberális európaiak számára is furcsának tűnik, és még az évszázados hagyományaikat tisztelő japánok számára is teljesen nonszensz. A japán monarchia nem az ő erőfeszítései révén modernizálódott, Maszako már régóta nem próbál semmit megváltoztatni, csak megrontja a dolgok meglévő rendjét. 

Az egyetlen aki azonban továbbra is imádja az újonnan született császárnét, férje Naruhito császár. Aki továbbra is kész félretenni minden ügyét kedvese érdekében, és a vele való kapcsolatát a protokoll és a “szakmai” kötelezettségek fölé helyezi. Már három évtizede teljesíti ígéretét, hogy megvédi Maszakot – nem mindig sikeresen. De úgy tűnik, hogy a felesége iránti szerelem örökre élete értelme marad. 

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!