Érzelmi éhség: Miért eszünk valójában túl sokat?

Ha készen állsz arra, hogy egész nap a hűtőszekrény szolgálatában legyél, talán olyan érzelmek rejtőznek benned, amik nem elegendőek az életben…

Túlevés – mit pótolunk az étellel?

Az a technika, amelyet a pszichológusok a problémájának megoldásának látnak, nagyon egyszerű. Mielőtt elkezdünk enni, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valóban éhesek vagyunk-e. Természetesen az a vágy, hogy egy fél vekni füstölt kolbászt elfogyasszunk azt jelentheti, hogy valóban éhesek vagyunk mint a farkas. Dr. Roger God, a Los Angeles-i Egyetem pszichiátria professzora szerint azonban a legtöbb esetben az éhségérzetet egészen más ok – érzelmek – okozza.

Idegi túlterheltség, magány érzése, önbizalomhiány, élénk benyomások hiánya – mindez a legtöbb emberben szenvedélyes vágyat váltanak ki, hogy egyenek valami finomat. Klasszikus példa erre Bridget Jones. A karakter- bár kitalált- fájdalmasan ismerős, ahogyan egy rendezetlen személyes életéből fakadó falánksága is. Az érzelmi éhség spontán módon jelentkezik – érzelmi kitörés közben vagy után. De egy papírvékony szelet teljes kiőrlésű kenyér vagy 100 g főtt csirkemell az utolsó, ami egy ilyen pillanatban eszünkbe jut. Általában valami finomat szeretnénk. Vagy nagyon édeset, vagy sósat, vagy csípős és fűszeres ételeket…

Ki a bűnös?

Egyes termékek valóban a kábítószerhez hasonló hatást fejtenek ki – pillanatok alatt pozitív érzelmekkel robbantják fel az agyat. Nem tiltja őket a törvény, de akkor mi a probléma? Az a tény, hogy a csokoládé paszta és chips pszicho-érzelmi szinten függőséget okoz. És az, hogy az emberben nagyon gyorsan kialakul egy reflex, mint Pavlov kutyájánál… A dietetikai klinikák pszichológusainak egy speciális kifejezést kellett bevezetniük ennek meghatározására – ételfüggőség.

Az erősen addiktív élelmiszerek listájának vezetői a szójaszósz, a chips, a mazsolás csokoládé, a tiramisu és a sajttorta. Megmagyarázhatatlan okokból honfitársaink ellenállhatatlan vonzalmat éreznek e bizonyos ételek iránt. 

A túlevés mechanizmusa

Elvileg normális, ha az ember étellel foltozgatja érzelmi hátterét – ezt teszik például a csecsemők. A katasztrófa akkor következik be, amikor az élelmiszer válik a pozitív érzelmek egyetlen építőanyagává. Minden újabb stressz esetén a szervezetnek szüksége lesz saját adagra a kedvenc doppingtermékéből. És mivel közben folyamatosan a fogyáson gondolkodunk, minden elfogyasztott süti bűntudatot kelt bennünk. A bűntudat stressz, és így tovább. Ha természetesen nem rendelkezünk akaraterővel, és az életünkben legalább egyszer fogyókúráztunk akkor tudjuk, milyen elviselhetetlenül fájdalmas a túlevés két hónapos étkezési absztinencia után. 

De ne legyünk idegesek: a fogyóknak mindössze 3%-a bírja a diétát. Őszintén hozzáigazítjuk az étrendünket és az életeinket a rendszerünkhöz, de amint összeveszünk valakivel, a rendszer összeomlik. Mit kell tenni ilyenkor? A Birminghami Egyetem tudósai saját kognitív viselkedésterápiájukat ajánlják, mint az egyetlen életképes fegyvert az érzelmi evés ellen. 

A pszichológiai technika nagyon egyszerű, és abból áll, hogy megtanuljuk feltenni magunknak a kérdést: „Miért eszem ezt?”

Még jobb, ha van időnk megkérdezni magunktól: „Miért akarom ezt megenni?” még mielőtt belépünk a kávézóba. A kérdésre a legokosabb válasz valami ilyesmi lenne: „Mert X Y, akinek a véleménye érdekel, kövérnek nevezett”. Ajánlott megtanulni különbséget tenni a fizikai és az érzelmi éhség között. 

Fizikai éhség: az utolsó étkezés után néhány órával jelentkezik, fokozatosan jön és szinte bármilyen étellel ki lehet elégíteni, a gyomorban érezhető, és étkezés után eltűnik (az étel  örömérzetet okoz). 

Érzelmi éhség: hirtelen jelentkezik, és az ízlelőbimbók szintjén érezhető (az ízére gondolsz, hogy mit fogsz most enni, és nem arra, hogy elvileg eszel), semmi köze az utolsó étkezéshez, és még azután sem húzódik vissza. Ebéd / vacsora / uzsonna (azaz az étel nem teltségérzetet, hanem bűntudatot hoz). 

Mit kell tenni?

Az étel csak az egyik módja az örömszerzésnek. Minél szélesebb a választási lehetőségei köre egy személynek, annál valószínűbb, hogy egy nehéz pillanatban egy tortát vagy egy jó könyvet részesít előnyben. Az ételfüggőséggel foglalkozó pszichológus általában nem zár ki egy kedvenc terméket, hanem kideríti, mit tapasztal az ember, amikor elfogyasztja. Emellett azon dolgozik, hogy alternatív módokat találjon a kellemes érzelmek megszerzésére. Javasoljuk, hogy elemezd az élelmiszer-függőségeket, és próbálj megbirkózni az érzelmi hiányokkal étel nélkül. 

Sós

Termékek:  szójaszósz, kéksajt, hal, olajbogyó, savanyúság és füstölt húsok. 
Állapot:  unalom, melankólia, depresszió. 
Nem elég:  adrenalin, kaland, élénk benyomások. 
Amit helyettesítsünk: extrém sportok, túrázás, utazás egzotikus országokba.

Édes/zsíros

Termékek: édességek, péksütemények, tészta, lágy sajt, vaj. 
Állapot:  magány, PMS. 
Nem elég: szeretet, gyengédség, törődés, figyelem. 
Mit kell helyettesíteni:  barátokkal való kommunikáció, közösségbe járás, kirándulások a természetbe. 

Hús

Termékek: steak, steak, szelet. 
Állapot:  irritáció, harag. 
Hiányok:  stabilitás az életben. 
Mit kell helyettesíteni:  auto-edzés, találkozás a közeli barátokkal, erősítő edzés.

Snackek

Termékek: keksz, chips, pattogatott kukorica, napraforgómag és mindenféle ropogós apróság. 
Állapot:  stressz, idegesség. 
Hiányzik:  öröm. 
Mit kell helyettesíteni:  vásárlás, buli tánccal egy klubban. 

Finomságokat

Termékek: libamáj, drága sajtok, szószok, kaviár és egyéb státusz termékek. 
Feltétel:  önbizalom. 
Hiányzik:  elismerés. 
Mit kell cserélni:  bármit

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!