Miért olyan nehéz felnőttként barátokat szerezni?

Egymás mellett ültetek matekból, és automatikusan barátok voltatok – régen minden annyira egyszerű. Miért sokkal nehezebb nekünk, felnőtteknek barátságokat kötni és megtartani? 

A barátkozás művészete

Míg gyermekkorban és serdülőkorban barátaink vannak a prioritási listánk élén, felnőttkorban a hangsúly gyakran eltolódik. A barátnővel vagy baráttal való kapcsolat elvesztése természetes folyamat, gyakran életmódváltással kapcsolatos. Például költözés vagy kivándorlás vagy szülővárosban maradás, gyerekek kontra gyerektelenség, erős összpontosítás a munkára és még sorolhatnánk. Mert egy dolog biztos: a barátságokat ápolni kell, ehhez idő kell és közös élmények.

A barátságok gyakran alacsonyabb prioritást élveznek a felnőttek számára

És gyakran éppen ez az idő hiányzik, amikor az élet csúcsforgalmán száguldunk át. A kapcsolattartási korlátozásokkal és hasonlókkal járó globális járvány évei biztosan nem segítettek. Az eredménye ugyanis az lett, hogy sok barátság felbomlott, vagy csak lassan elmúlt – ami néha nem kevésbé fájdalmas, mint egy drámai szakítás.

A probléma vele csak az, hogy felnőtt korban sokkal nehezebb új barátokat szerezni. Az óvodában, az iskolában és a tanulás alatt is napról napra bővült a baráti körünk. Majdnem minden új csoportban, minden új kurzusban vagy projektben találunk olyan embereket, akiket gyorsan megszeretünk – vagy akikkel legalább közös érdeklődési körünk van. Viszont minél idősebbek vagyunk annál kevesebb új barátra teszünk szert.

Felnőttkorban nehezebbek a feltételek a barátságok kialakulásához

Marisa G. Franco amerikai pszichológus, a Marylandi Egyetemről elmagyarázta a WBUR rádiónak, hogy miért van ez így: “A szociológusok azonosították azokat az előfeltételeket, amelyekre szükségünk van a természetes barátkozáshoz. Ezek pedig állandó spontán interakciók és közös sebezhetőség. ” Felnőttként egyre ritkábban kerülünk ilyen helyzetekbe.

A probléma tehát gyakran abban rejlik, hogy felnőtt korunkban ugyanolyan természetesen és állandóan várunk új barátokra, mint gyerek- vagy tinédzserkorunkban. Régebben sokszor automatikusan szereztünk barátnőt néhány napos egymás melletti tanulás után – míg ma már nem feltétlenül beszélnénk érzelmi kötelékről egy kedves kollégával közös projekt után.

Barátokat találni felnőttként: ne bízz a véletlenben

Felnőttként tehát, ha bővíteni akarjuk baráti körünket – akár csak új városba költöztünk, akár nem vagyunk egy hullámhosszon a régi barátokkal –akkor stratégiailag kell foglalkoznunk vele. Bármilyen természetellenesen hangzik is, fontos felismerni, hogy a 30-as, 40-es vagy akár 60-as éveiben járó barátságok nem csak úgy a semmiből fakadnak, vagy véletlenszerűen alakulnak. Cselekednünk kell és nem várni, hogy a dolgok ugyanolyan egyszerűek legyenek, mint akkoriban.

Tehát csak kérdezd meg a kedves új kollégát, hogy szeretne-e együtt ebédelni veled, vagy elmenni inni valahova. Vagy a szőnyeg szomszédodat a jógaórán. A kollégák vagy olyan emberek előnye, akikkel közös a hobbink, hogy van bennünk valami közös.

Egy másik lehetőség: kérdezd meg a barátnődet, hogy nem szeretne-e valamit hármasban csinálni veled és a másik barátjával, akivel a születésnapján jól elbeszélgettél. Marisa Franco pszichológus szerint felnőtt korban gyakran könnyebb fenntartani a kötelékeket a csoportokban. „Ezek a barátságok gyakran tartósabbak, mint az egyének közöttiek” – magyarázza a szakember. “Tehát mindig több érintkezési pont van és így mindenki kapcsolatban marad.”

Miért feltételezzük tévesen az elutasítást?

A barátok keresésében való aktívvá válás nemcsak abban segít, hogy saját magunk megoldjuk a problémánkat, hanem az esetleg megsérült önbizalmunkat is növelhetjük. Ha kevesebb barátunk van és nem könnyű újakat találnunk, gyakran magunkban keressük a hibát:  “Bizonyára valami nincs rendben velem, ha csak néhány barátom van.”

Abszolút semmi baj ezzel! Ehelyett vegyük észre, hogy gyakran egyszerűen a helyzet miatt vagyunk, felnőttként szűkebb baráti körünk van. “Mindannyian hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy gyakrabban utasítanak vissza, mint valójában” – mondja Marisa Franco kutató a jelenségről. Nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel.

És végül ne felejtsük el, hogy néhány bensőséges és mély barátság gyakran sokkal értékesebb, mint egy nagy csoport felületes kötelékei. Mint szinte mindenre az életben, itt is ugyanaz érvényes: a minőség a lényeg a mennyiség helyett – mondják a pszichológusok.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!