„Annyira rosszul érzem magam, hogy az már jó” – néha annyira elragad minket a csüggedtség, hogy még szeretni is kezdjük ezt a depressziós állapotot. Cikkünkben elmagyarázzuk miért történik ez, és mit tegyünk ellene.
Imádott fájdalom
Úgy tűnik, olyan sokáig nem voltál boldog, hogy már elfelejtetted, hogyan kell annak lenni? Lehetetlen reggel felkelni és mosolyogni a tükörben, kedvenc üzleted már nem okoz örömöt, és belül csak egy fekete lyuk van, amibe minden öröm beleesik? Úgy tűnik, hogy egy ilyen állapot meglehetősen erősen hatással van a mindennapi életre. Minden kicsúszik a kezünkből, nem jutnak eszünkbe új ötletek, az „én” egész terét végtelen vágyakozás foglalja el. Egy napon azonban meglepődhetünk rajta, hogy a bármilyen okból való szenvedés boldoggá tesz bennünket. Honnan ered a pszichológiai mazochizmus, és miért nem sietünk megszabadulni a szenvedéstől?
Félünk az ürességtől
Beteljesületlen ambíciók, teljes magány – erkölcsi vagy fizikai, rögeszmés emlékek vagy boldogtalan szerelem… Mindez nehéz erkölcsi állapotot okozhat, amely gyakran évekig tart, és ha a legelején úgy tűnik hogy sajnáljuk magunkat, most a kétségbeesése több irritációt okoz, mint az együttérzés. Ez az irritáció egyébként még fájdalmasabb élményeket vált ki belőlünk, amikkel képtelenek vagyunk megbirkózni. Vagy nem is akarunk megbirkózni, mert furcsa módon jó nekünk a fájdalom tengerében élni. Meglepő módon egy mély érzelmi seb, ami például egy nagy szerelem vagy egy sikertelen karrier helyén keletkezett, képes pótolni mindent. A szenvedés kitölti a test üres területét.
Szenvedés és ihlet
A kreatív természetűek esetében a dolgok némileg eltérnek az érzelmi háttértől, így a tapasztalatoktól is. Ahogy Vera Inber költőnő írta: „Ha rosszul érezzük magunkat, jó verset írunk.” És ez igaz. Ha minden rendben van velünk, nem kell „papíron sírni”, semmire sincs szükségünk, csak az örömre ami már megvan. Amikor boldogok vagyunk, nincs időnk a kreativitásra. Csak a fájdalmas elmélkedésekkel párosuló melankólia- lehetőleg éjszaka- provokálhatja egy igazán csodálatos alkotás megszületését, legyen szó filmről vagy könyvről, zenéről vagy táncról. Néha még a művészet világától legtávolabb lévő, enyhe idegösszeomlás és szomorúság állapotába kerülő embereket is megmenti a kreativitás. Így van itt egy bizonyos mozzanata a kölcsönösségnek: a szomorúság segít a kreativitásban.
Szóval nekem kell
Egy másik ok amiért szeretjük a fájdalmadat, az, hogy büntetésnek tekintjük. A saját szenvedésünk iránti szeretet ilyen magyarázata a babonából fakadhat. “Ha most rosszul érzem magam, akkor az később jó lesz.” Vagy: most fizetek azért, hogy korábban rossz voltam. Egy ilyen ötlet bizonyos jövőbeli bónuszokat remél a jelen szenvedéséért, vagy igazolja a múlt méltatlan cselekedeteit, és lehetővé teszi, hogy teljes erőből gyönyörködjünk a kudarcainkban. De ez a benyomás rendkívül megtévesztő, mert ha megértjük hogy valójában sem a múlt, sem a jövő nem létezik, hanem csak a jelen, akkor az ilyen törekvések teljes illuzórikus jellege nyilvánvalóvá válik. Aligha érdemes kegyelmet várni a jövőben, ha tudatosan választottuk magunknak a szenvedés útját.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
“Majd találsz mást” és még 7 olyan dolog, amit ne mondj senkinek, akivel frissen szakítottak
Pszichológia: Ezért szeretünk annyira pletykálni -és még jót is tesz nekünk
A szexnek semmi köze hozzá: Mi az érzelmi megcsalás, és miért veszélyes?
Beteg szerelem: Hogyan lehet kilépni a társfüggő kapcsolatokból?
Miért nem sikerülnek az újévi fogadalmaink? Itt van a magyarázat
