Forrás:Pinterest

Othello-szindróma: Amikor a féltékenység mániává válik

Megosztom:

A féltékenység természetes érzésnek tekinthető, amíg mániássá nem válik. Az utóbbi esetről most muszáj beszélnünk.

Féltékenység – meddig oké?

Shakespeare a féltékenységet “zöld szemű szörnyetegnek” nevezte, és mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy nem szabad túl sokáig magunkban tartanunk ezt az érzést, mert túl nagy a veszélye annak, hogy a helyzet kontrollálhatatlanná válik. De hol vannak azok a határok, amelyek után a hétköznapi féltékenység mániává válik?

A féltékenység teljesen irracionális és egyben természetes érzés. Szakértők szerint a féltékenység a “jutalom és büntetés” alaprendszerének egyik alkotóeleme. Természetes félelem elveszíteni azt, ami értékes számunkra. Különösen a partner elvesztése társulhat a védelem és a kapcsolatba fektetett erő és energia elvesztésével. Különbséget kell azonban tenni a természetes érzelmek és a patológia között, amelyekben a féltékenység elérheti a pszichózis stádiumát. Bizonyára mindenki hallotta a szörnyű történeteket a dühös “Othello” -ról, amikor a féltékenység egy pillanatban nem csak paranoiává vált, és az ember többé nem tudta megkülönböztetni a valódi hűtlenséget a fantáziáktól. Az eredmény természetesen nagyon siralmasnak bizonyult. William Shakespeare azonos nevű tragédiája ennek a problémának a klasszikus példája.

Dr. John Todd brit pszichiáter komolyan beszélt Othello-szindrómáról a múlt század 50-es éveiben, és még a megfelelő kifejezést is kitalálta. A tudós szerint a kóros féltékenység szindróma spontán vagy más mentális rendellenességek (például skizofrénia vagy epilepszia) hátterében jelentkezhet, a kezelés vagy az agykárosodás mellékhatása lehet. Sőt, a férfiaknál az Othello-szindróma többször fordul elő, mint a nőknél. Manapság ezt a kifejezést ritkán használják tudományos körökben. A legtöbb kutató hajlamos arra a következtetésre jutni, hogy a kóros féltékenység nem külön eltérés, hanem egy súlyos mentális rendellenesség egyik tünete- az őrült féltékenység kitöréseit gyakran megfigyelik azoknál, akik pszichopátiában, skizofréniában, demenciában szenvednek.

Milyen jelek utalnak a kóros féltékenységre?

A durva, mániákus féltékenység jelei egy mentális rendellenesség hátterében jelentkeznek.  Általános szabály, hogy az Othello-szindróma mellett más rendellenességeket is észrevesznek, amelyek mentális problémákat jeleznek.  A kóros féltékenység leginkább a betegség súlyosbodásának időszakában nyilvánul meg. Ha a partner elárulása valóban megtörtént, az Othello súlyosbítja a helyzetet néhány fiktív eset hozzáadásával. A mániákus féltékenységnek egyébként három csoportja is van.

Obszesszív:  Ebben az esetben a partner elárulásának gondolatai nemcsak kínozzák a személyt, hanem szó szerint felemésztik, nem engedve, hogy valami másra is gondoljon. Egy féltékeny személy részletesen, színes fantáziákkal képzeli el a megcsalást, amikre még a hollywoodi forgatókönyvírók is irigyek lennének. A rögeszmék önkéntelenül jelentkeznek, és akarata ellenére nem szüntethetők meg. Ezek a képzelgések gyakran súlyos depresszióhoz is vezethetnek. És bár néha az ember meglehetősen kritikusan kezeli a rögeszmés gondolatokat, idővel a fix ötletek nem a legjobb módon befolyásolják a gondolkodás produktivitását.

Túlértékelt:  A túlértékeltek különböznek a kifejezett érzelmi komponensű rögeszméktől. Karl Wernicke német pszichiáter elmélete szerint a túlértékelt ötleteket valami mélyen személyes dologként élik meg, ugyanakkor az ember meglehetősen összefüggően tudja elmagyarázni az ötletet másoknak. A féltékeny ember csak az esetének bizonyítására próbál agresszíven viselkedni. Egy bizonyos ponton a túlértékelt ötlet befolyásolni kezdi a cselekedeteket, sőt az életstílust is, mivel a cselekedetek nagy része valamilyen módon kapcsolódik a beteg ötletéhez.

Téveszthető:  Általában a féltékeny személy állításai alaptalanok és logikátlanok. Nincsenek érdemes érvek, és bizonyos pillanatokban ezt nagyon jól megérti. Ennek ellenére irigylésre méltó kitartással és egészen szándékosan a féltékeny ember “bizonyítékokat” keres a közösségi hálózatokban, a partner okostelefonjában, nyelvbotlásokban és fenntartásokban. 

Miért veszélyes a féltékenység?

A féltékeny ember gyakorlatilag nyomozóvá válhat a hűtlenség bizonyítékát keresve, és egy agresszor lesz, aki vallomást akar kicsikarni, vagy manipulátorrá válik, és ügyesen játszik a saját partnere iránti szánalom érzésével. A kórosan féltékeny ember nem csak a baj, hanem a veszély forrása is lehet, mind partnere, mind a körülötte élők számára is. Végül, de nem utolsósorban a féltékeny emberek veszélyesek magukra – a bűntudat és az indokolatlan agresszió megbánása öngyilkossági gondolatokhoz vezethet.

Mit kell tenni?

Mivel a kóros féltékenységet a szakértők a mentális betegségek egyik tünetének minősítik, fontos a betegség kezelése. Gyakran gyógyszeres kezelésről van szó, de egyes esetekben lehetőség van kognitív terápiás foglalkozásokra is, amelyek során a féltékeny embernek segítenek megoldani az egyik fő problémát – a megfelelő önértékelés kialakulását. Eközben a féltékeny félnek időközben el kell döntenie egy fontos kérdést – érdemes-e folytatni a kapcsolatot? 

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!

kapcsolat