A pletyka olyan, mint sok barátság ragasztója. De miért szeretünk annyira másokról beszélni? A tudomány rendelkezik a válaszokkal – és felfedi, hogy a pletyka miért tölt be fontos társadalmi funkciókat.
Miért akarunk pletykálkodni?
Mindannyian csináljuk, egyesek gyakrabban mint mások. Ugyanakkor valamennyien elítéljük. A pletykáról van szó… Néha bosszúból pletykálunk valakiről, néha azért hogy jobban érezzük magunkat, vagy mert bizonytalanok vagyunk. A pletykálkodás azonban nem mindig jelenti azt, hogy rosszul viselkedünk, vagy akár rossz emberek vagyunk. A tudomány egyetért abban, hogy a másokról beszélés is betölt bizonyos funkciókat a társadalmi csoportokban. A legtöbb esetben ennek még egy fontos hatása is van: úgy érezzük, nagyon kötődünk ahhoz, akivel rossz szájízzel beszélünk ki valakit.
Robin Dunbar brit pszichológus és antropológus Grooming, Gossip and the Evolution of Language című könyvében elmagyarázza, milyen fontos a pletyka a társadalmi csoportok számára. Erősíti a kötelékeket, sőt őseinknek is segített túlélni. Ennek a társadalmi kapcsolatnak köszönhetően fontos és szükséges információkhoz juthattak. Tehát a pletykálás olyan, mint a kiváló hálózatépítés.
Ennyire fontos volt nyelvünk fejlődéséhez a pletyka
A társadalmi kötődés szempontja mellett a pletykáknak volt egy másik evolúciós hatása is – elősegítette a nyelvi fejlődést. Őseink így fejlesztették és bővítették szókincsüket – Robin Dunbar még a nyelv eredetének is tekinti. Állítólag a pletyka felváltotta őseink, a csimpánzok ápoltságát a kőkorszakban. A majmok a kölcsönös szőrtépést a szocializációra és a kapcsolatok ápolására használták. Mivel azonban az első emberek ehhez túl nagy csoportokban bolyongtak, és ez az “ápolás” nem volt lehetséges, Dunbar szerint inkább beszélni kellett volna, többek között másokról is, hogy erősítsék az összetartozás érzését.
A tudományt mindig is foglalkoztatta a pletyka témája. Egy metaanalízis során a Kaliforniai Egyetem összesen öt tanulmányt vizsgált meg – izgalmas eredményekkel. A nőket gyakran azzal vádolják, hogy ők a legnagyobb istenkáromlók, ám kutatók szerint a férfiak is pont ugyanilyen sokat pletykálnak. A fiatalabbak gyakrabban vesznek részt pletykák terjesztésében mint az idősebbek, és nem meglepő módon az extrovertáltak aktívabbak a pletykákban, mint az introvertáltak.
Társadalmi ragasztó: miért szeretünk annyira pletykálni?
Egy másik tanulmányban Dr. Stacy Torres több mint öt éven át vizsgálta az időseket New Yorkban a Kaliforniai Egyetemen. A pszichológus megállapította, hogy a pletyka az időskorúak magányossága ellen gyógyír, különösen az egyedül élők körében.
Ahelyett, hogy csatlakoznának olyan szervezetekhez mint az egyház, az emberek szívesebben maradnak a szomszédos csoportokban. A pletyka segít nekik kapcsolatba lépni másokkal és kapcsolatokat építeni. Mert a pletyka gyakran csak egy kísérlet arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen egy másik személlyel, és közelséget építsen. Lehet, hogy nem mindig ez a legnemesebb mód, de mélyen emberi viselkedés.
Miért nem illik pletykálni?
Mindkét tanulmány világossá teszi, hogy a legtöbb az ember élete egy bizonyos pontján pletykál, és ez fontos társadalmi célokat szolgál. Akkor miért van ilyen rossz híre a pletykálkodásnak? Valószínűleg azért, mert még mindig az agresszivitással társítjuk. Gyakran amikor egy személyről vagy egy csoportról pletykálunk, kiadjuk a dühünket – aminek hamar csúnya vége lesz.
De ez valahol pont előny: mert ahelyett, hogy ezt a haragot legrosszabb esetben fizikai erőszakkal engednénk ki, elpárolog, ha egy jó barátunkkal vagy kollégánkkal megbeszéljük a témát. Utána pedig lehet, hogy már nem találjuk olyan rossznak a történteket, és ha legközelebb találkozunk az illetővel, már elnézőbb hangulatban viselkedünk vele. Ez jobb, mint magunkba szívni a dühünket, majd teljes erőből a másikra borítani – akár fizikailag, akár verbálisan. Előnyösebb, ha előtte egy biztonságos helyen rendesen gyalázkodunk, aztán kipipáljuk a témát, és még közelebb érezzük magunkat ahhoz az emberhez, akivel pletykálkodtunk.
Ennek ellenére nem árt megkérdőjelezni saját pletykás viselkedésünket és megnézni, hogy mennyit, hogyan és mindenekelőtt miért beszélünk másokról. Mint sok minden másnál az életben, ha pletykákról van szó, az egy adag méreg is. Azok, akik folyamatosan pletykálkodnak, őszintén kérdezzék meg maguktól, hogy csak jobban akarják-e érezni magukat. Mértékkel azonban az előnyök egyértelműen meghaladják a hátrányokat: A pletyka segíti társadalmi kötelékeinket, fontos eszköze a kapcsolattartásnak – és evolúciósan is fontos a nyelvünk további fejlődése szempontjából – mondják egyöntetűen a pszichológusok
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
Egy rosszindulatú helyzet közelségére hívja fel a figyelmed a kártya – Mit üzen a Symbolon-tarot a hétre (2022. április 25. – május 01.)
Ártó szándékú helyzet közelségére hívja fel a figyelmed a kártya – Mit üzen a Symbolon-tarot a hétre (2022. szeptember 19. – szeptember 25.)
Túl sok érzelem? Nehezen kezelhető szociális fóbiák? Ilyen az Asperger-szindróma nőknél
Miért szeretünk szenvedni? Itt van rá a magyarázat
5 nem feltűnő viselkedés, ami traumára is utalhat
