Sérülékenység és felelősség – Így éld az életed

Nem mindig rossz így érezni!

Gyerekkorunkban sokan gondoltuk azt, hogy mennyire jó lesz majd felnőni, a magunk urai lehetünk, nem kell félnünk a sérülésektől, mert felnőttként senki sem bánthat. Ez abszolút gyermeki fantázia. A fiatalkori sérülékenység másabb azért, mint a felnőttkori, ami sokszor leginkább a felelősségből fakad.

Gyerekkor

Minél kisebb vagy, annál kevesebb dologért vagy felelős. Eleinte ezek leginkább tárgyak, játékok, persze, rosszul esik, ha valamit elveszítesz, vagy tönkre teszel, de igazából gyorsan tovább lépsz rajta.

Ahogy nősz fel, egyre több felelősséged lesz. Mondjuk, amikor megkapod az első kutyád vagy macskád, aranyhalad… Én és a családom kutya bolondok vagyunk, így nálam ez elég korán volt, már 10 évesen. Igaz, ekkor még azért az oroszlán részét a dolognak a szüleim vitték. Ma már azért más a szitu…

Egyetem

Én személy szerint imádtam az egyetemet, egyrészt magát a szakot, és az embereket, akik körbevettek. De a másik ok most a fontos, még pedig az, hogy úgy lehettem felnőtt, hogy kb. semmivel se nőtt a felelősségem a gimihez képest.

(Jó hát ott a vizsgaidőszak, de nekem ez nem okozott igazából gondot, pláne, hogy a legtöbb órám gyakorlat volt mindig.)

Szóval az egyetem volt az a hely, ahol abszolút felnőttként, partnerként kezeltek, viszont még semmin se kellett aggódnom a jövőm miatt. Hiszen még van mondjuk 3 félév, van hová visszajönni, valami ami tudod, hogy még x évig biztosan az életed része lesz.

Felnőttkor

Aztán ahogy vége, bumm minden a nyakadba szakad. Bár én folyamatosan dolgoztam az egyetem mellett, hol többet, hol kevesebbet, azért nagyon képen törölt a munkakeresés, meg a tb és minden amit, amit ekkor hirtelen intézni kell. Pláne, hogy egy covidot is kaptam a nyakamba, mondjuk, még mindig jó a diákom… 😀

Ahogy nősz fel, arra is rájössz, hogy nem sebezhetetlenek a szüleid, nagyszüleid (ha szerencséd van, csak felnőttként jössz rá). Hogy értük is kell felelősséget vállalnod, pedig pont az ellenkezőjét szoktad meg.

Minél idősebb vagy, annál több felelősséggel szembesülsz. Ez pedig sebezhetővé tesz, minél inkább felelsz másokért, annál könnyeben sérülsz. De ez egy jó sebezhetőség, mert azt jelenti, hogy tartozol valahová, hogy szeretnek, és te is szeretsz.

Az áthatolhatatlan félelem és kicsi érzés talán sosem múlik el, néha még meglepődöm azon, hogy felnőtt vagyok, mert valahogy olyan irreálisan gyorsan elszaladt az egész.

Néha eszébe jut az embernek, hogy ő nem erre szerződött, de sajnos nincs mit tenni, ezzel jár. És ha belegondolsz, minden jó az életedben, sebezhetővé tesz.

Dr. Brené Brown a kiszolgáltatottságot „bizonytalanságként, kockázatként és érzelmi kitettségként” határozza meg, és hogy „a kiszolgáltatottság a szeretet, az összetartozás, az öröm, a bátorság, az empátia és a kreativitás születési helye”, vagyis minden jó dologé.

Közel kerülni valakihez, akit szeretsz, és egyszer elveszíteni, feltárni előtte önmagad, megpróbálni megtalálni a gyógyulást, segíteni egy barátnak, és bármilyen módon megváltozni. Nem kell merésznek, nagynak vagy gyorsnak lenned, de minden jó dolog, amit akarhatunk az életben, megköveteli, hogy tudomásul vegyük azt: sebezhetőnek kell lennünk. 

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!