Hogyan lett ilyen elterjedt a tetoválás?
A tetoválások története
A tetoválás mint tudjuk, nem a modern kor találmánya. Története egészen Kr. e. 5000-ig nyúlik vissza, a japánok akkoriban már tetoválásokkal díszítették agyagfiguráikat. Később a világ minden táján elterjedtek, Egyiptom díszes múmiáitól kezdve az európai tengerészekig – akik emléktárgyakként gyűjtötték a tetoválásokat a Csendes-óceánt átfutó útjaikon. A tetoválások mindenütt jelen voltak a múltunk során, a földrajzi, a társadalmi, a gazdasági helyzet és az állandóan változó értékeink kifejezőeszközei voltak. Az egyéniség szimbólumának, rangsoros emblémájának (vagy épp a szégyen emblémájának), a test büszkén viselt díszeinek tekintették őket. Bár sok-sok évezred eltelt a tetoválások megjelenése óta, igazán csak az utóbbi pár évtizedben lettek szerves részei a divatnak, és fonódtak egybe vele.
A tetoválás és a divatipar
A szupermodellek évtizedek óta a világ legkeresettebb kifutóin vonulnak végig Londonban, Párizsban, New Yorkban és Milánóban, a modellkedés annak idején egy presztízsnek számított. Ezek a hihetetlenül szép testi adottságokkal rendelkező nők olyanok voltak, mint az üres pala, hibátlanok és jelöletlenek. A tetoválásoknak nem volt helye a divat világában – mindaddig, amíg Issey Miyake 1971-ben New Yorkban be nem mutatta szemléletformáló őszi / téli “tetoválás” kollekcióját. Korábban a tetoválások negatív jelzőket foglaltak magukba, még a Japán kultúrában is elítélendőek voltak – mivel a Jakuza bűnözői szervezet tagjait jelölték a mintákkal. Miyake azonban új kollekcióvál felszabadította a tetoválásokat, és eltörölte a negatívumait.
Elítélt szimbólumtól a menőig
Az 1970-es évek végén más tervezők is követték Issey Miyake példáját, és tetoválásszerű mintákkal díszítették kreációikat. Hála Martin Margiela 1989-es kollekciójának, Jean Paul Gaultier 1994-es gyűjteményének, és Maison Margiela 2014-es darabjainak köszönhetően a tetoválásokat nem kellett többé ruhák alatt rejtegetni, büszkén viselhette őket, aki csak akarta. A csúcs nem mellesleg Ed Hardy amerikai tetoválóművész munkái voltak, a 2000-es években kitűnt szemetgyönyörködtető mintáival, melyekből ruhamárkát hozott létre. Az ikonikus karddal átszúrt szívek, a lángok, a firkált betűtípusok, és a megfelelő strasszos díszítések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tetoválás többé ne elítélendő legyen, hanem a dacos önkifejezés része.
Tetoválások a címplapon
Noha a tetoválások divatossá váltak és a kifutókat is meghódították, a magazinok címlapján viszonylag későn tűntek fel. Az első ilyen címlapok csupán a 2010-es években jelentek meg. Manapság már senki nem lepődik meg, ha Lady Gaga hátán a hatalmas tetoválásával pózol a címlapon, vagy ha Ariana Grande kivarrt ujjaival néz a kamerába – sokáig azonban nem ez volt a megszokott. A divatmagazinok címlapja volt az utolsó akadály, amit a tetoválásoknak le kellett döntenie. És bár manapság már az önkifejezés szerves részei, egyediek, divatosak és több szakma épült rájuk, egyes országokban – például az Egyesült Arab Emírségekben, Iránban, Japánban, és Észak-Koreában máig “undorítónak” számítanak – írja a Vogue.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
