Több, mint egy kabát: Így robbantotta fel a divatot a bomber dzseki

Gazdag történelemmel rendelkezik.

A bomber dzseki világ egyik legnépszerűbb kabát-stílusa, és valószínűleg a leghíresebb katonai ruházat, ami polgári viseletként is sikert aratott. Gazdag történelemmel rendelkezik, amely katonai eredetétől a különböző szubkultúrákon keresztül vezethető, ideértve a punk- és skinhead-mozgalmakat, az 1980-as évekbeli meleg közösségeket, újabban pedig a divatos szetteket. Az ikonikus dzseki mindig is képes volt megállni a helyét a feltörekvő ifjúsági mozgalmak között, ami megmagyarázza, mint ismert és sokak által kedvelt utcai ruházati cikket. 

Katonai múlt

Úgy tűnik, hogy a legjobb darabok a funkcionális szükségletből nőttek ki, és ez alól a bomber dzseki sem kivétel – írja a Hypebeast. A légcsavaros repülőgépek napjaiban a pilóták bőrkabátot viseltek, köztük az A-2-est, ami a modern repülőkabát fontos őse. A gyapjú bélés miatt a dzsekik melegek voltak, divat szempontjából ezek a kabátok a mai szabvány szerint is ízlésesek. 

A sugárhajtású repülőgépek feltalálása azonban azt jelentette, hogy a gépek jóval nagyobb magasságokban és sokkal hidegebb hőmérsékleteken tudtak repülni, mint korábban. Ha az olyan bőrdzsekik, mint az A-2, nedvesednének az esőtől vagy az izzadságtól, a víz nagyobb magasságokban megfagyna, ami a dzsekiket keménnyé, hideggé és rendkívül kényelmetlenné tenné. Szintén, az új sugárhajtású repülőgép korszerűbb kialakítással büszkélkedhettek, viszont kis hellyel a pilótafülkében. Egy vékony, könnyű és mégis meleg kabátra volt szükség, ez lett a B-15, amit gyakran a modern bomberek keresztapjának tekintenek. 

1945 után a nejlon vált a bomber kabátok anyagává, könnyű kezelhetősége, vízállósága, valamint penésszel, rovarokkal és izzadtsággal szembeni ellenállása miatt. Ezeknek prémgallérja volt és pamutból készültek: bár a második világháború előtt felfedeztek nejlonokat, a háború alatt a nejlonkészletek kiosztásakor az ejtőernyők elsőbbséget élveztek a repülőruhákkal szemben. 

1949-ben a B-15-et MA-1-é fejlesztették, amely azóta a legikonikusabb és leginkább replikált változat lett. A kabát kialakítása ismét reakció volt magának a repülőgépeknek a technológiai fejlődésére és a pilóták igényeire: a pilótafülkék jobb szigeteléssel rendelkeztek, így a prémgallérra már nem volt szükség; ehelyett kötött, rugalmas gallérral helyettesítették, ami nagyobb teret engedett az ejtőernyős hevedereknek. Ebben a szakaszban került hozzá a megszokott narancssárga bélés, hogy baleset esetén a pilóta kifelé fordítsa, hogy megkönnyítse a láthatóságot. Körülbelül ekkor kezdték gyártani a kabátot a légierő szokásos éjkék színétől eltérő színekben. 

Meghódítja a világot

A kabátot eredetileg a Dobbs Industries fejlesztette ki szigorúan az amerikai légierő és a haditengerészet vadászpilótái számára. Csak az 1950-es évek végén jelentek meg Európában, valószínűleg a feketepiac vagy használt áruk révén. A bomber dzseki történelmének döntő eseménye 1963-ban történt, amikor Dobbs egy ágából az Alpha Industries lett, és katonai szerződést kötöttek a dzsekik gyártására. Ekkor több kabátot szállítottak Európába és Ausztráliába, az Alpha pedig exportálni kezdte mind az európai légierő, mind a kereskedelmi ügyfelek számára. 

Meghódítják a szubkultúrák

A koreai és vietnami háborúk során fontos szubkulturális mozgalmak kezdtek felbukkanni a világ minden táján, amik kisajátították a bomber dzsekit.

Az 1960-as évek végén az eredeti brit skinheadek az elsők között viselték a kabátot, mint az akkori változó társadalmi körülmények kifejeződését. A londoni „modok” között megosztottság alakult ki: a tehetősebb modok olyan luxusokat engedhettek meg maguknak, mint a divatos ruhák, robogók és egyéb kiegészítők (ideértve a divatos amfetaminokat is), amelyek példázzák a kultúrát; a munkásosztály „kemény modjai” ugyanolyan szegény környéken éltek, mint a bevándorlók, és a feketék. Zenei szempontból a soult, skat, reggae-t hallgattak. Ezek az alacsonyabb osztályú egyének nagyobb valószínűséggel dolgoztak gyárakban vagy kékgalléros környezetben, vagyis nem volt hosszú hajuk, és kedvelték a munkaruhát, beleértve a farmert, a munkás cipőt és a katonai ihletésű ruházatot, például a bomber dzsekit.

Maga a kabát valószínűleg a polgári Harrington kabát közvetlen elutasítását jelentette. A nem rasszista reggae rajongók önmagukat „skinheadnek” kezdték emlegetni; csak a hetvenes évek végén és a punk előtérbe kerülésekor távolabb kerültek multikulturális eredetüktől, és bekapcsolódtak abba a szélsőjobboldali és rasszista politikába, amelynek ma már szinonimái.

LMBTQ

Kissé ironikusnak tűnhet, hogy a londoni meleg közösség az elsők között asszimilálta a skinhead egyenruhát, de valójában teljesen logikus, tekintettel az LMBTQ-közösségek rugalmasságára és a történelem folyamán mutatott hajlandóságukra, hogy újra alkalmazzák azt, amelynek célja az elnyomás , nevezetesen a címkék és a becsmérlő szleng, de a divat és az elvontabb ideálok is, mint a hipermaszkulinitás: a skinhead egyenruhába öltözött melegek a skinhead értékeinek és mentalitásának végső felforgatása volt. 

Japán

Ugyanakkor Japánnak sajátos kapcsolata volt az MA-1-gyel. Olyan fiatalok hordták őket, akiket egyre jobban érdekelt az amerikai divat, stílus és kultúra. Egy Kensuke Ishizu nevű férfi 1951-ben hozta létre a VAN márkát, amely forradalmasította az akkori háború utáni divatpiacot. A japánokat oxfordi ingekkel, vékony nadrágokkal és más Ivy League-alapanyagokkal látta el, amiket kívántak, de nem tudtak könnyen beszerezni helyben. Az Americana a háború utáni korszakban a japán férfiak választott egyenruhájává vált, ez a katonai viselet csiszoltabb, preppy stílusúbb, mint amit a skinheadek vagy melegek használtak.

Folyamatos siker

A 20. század hátralévő részében a bomber dzseki folyamtosan népszerűségnek örvendett. Raf Simons – akinek saját magának is volt katonai kötődése – az egyik legkorábbi tervezőként debütált, aki bemutatott egy teljes hadsereg ihlette kollekciót 2001 őszén/telén, „Riot, Riot, Riot” címmel. 

Ugyanakkor az utcai ruházat a 2000-es években hatalmas növekedési és evolúciós időszakon ment keresztül, és széles körű vonzalmat váltott ki minden társadalmi és gazdasági helyzetű fiatal körében. Az Alpha Industries sikeres együttműködések sorozatát kezdte meg, köztük olyan nagy szereplőkkel, mint a BAPE, a New Era és a Stussy.

Annak ellenére, hogy a bomber kabát már jóval a „Kanye-effektus” előtt bebiztosította helyét a férfi ruházati divat történetében, az Alpha Industries maga sem tagadhatta az értékesítés növekedését, miután lefotózták Kanye Westet az MA-1 egy testreszabott változatában. Az Alphának ez 30%-os árbevétel-növekedést jelentett, és olyan fast fashion márkák, mint a H&M, és a Zara is elkészítették saját verzióikat erre a stílusra, amit azok is megengedhettek maguknak, akik a korábbi, drágább darabokat nem.

Mivel a divat nemi megosztottsága az évek során egyre kisebb lett, a bomber dzseki a kedvenc unisex stílus mostanra.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!