Trubadúroktól a Nirvana pólóig – A merchandise evolúciója

Neked milyen zenekarok pólói bújnak meg a szekrényedben?

A zeneipar óriási változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Manapság minden albumot könnyű megszerezni az interneten keresztül, így a CD eladások nagyon elmaradtak a korábbiaktól. A zenészeknek új bevételszerzés után kellett nézniük, a koncertek mellett saját termékeket kezdtek árulni, így alakult ki a merchandise. Kezdetben ezeket a termékeket az események emlékezetes darabjainak szánták, manapság pedig több nyereséget hoznak a zeneipar számára, mint maga a zene.

Trubadúrok és katonák

A vándor zenészek jól ismert hagyományával a középkorban találkozhatunk először, általában trubadúrok voltak, szerzetesek vagy a papság alacsonyabb rétegéhez tartoztak, akik Európában tévelyegtek, előadásokat tartottak és megosztották a legfrissebb híreket a néppel – írja Tight Media. Hamarosan rájöttek, hogy a turné során a témához kapcsolódó termékek értékesítésével még többet lehet keresni. Végül kiderült, hogy az előadások nem hoztak megfelelő jövedelmet a számukra, de a kézimunkák értékesítése igen.

A hagyományosabb értelemben vett merch áru azonban a póló megjelenésével és az azt követő népszerűségével alakult ki. Az 1880-as években az amerikai flotta tengerészei kényelmetlen tartották a ruháikat, amik hosszú ujjú gyapjúingek voltak, így 1913-ban megjelent a póló. Bár alsóruhának szánták eredetileg, a katonák gyakran viselték magában is, ezért hamar elterjedt az emberek között.

Első darabok

1940-es években a tizenévesek a pólóikra firkálták a kedvenc zenészeik nevét és büszkén viselték – olvasható a Highsnobiety oldalán. A legkorábbi koncertpólót az Elvis rajongói klub készítette az ötvenes évek végén, de a zenekarok és a promóterek gyorsan észrevették az otthon készült felsőket, és úgy döntöttek, hogy hivatalos árucikkeket nyomtatnak. Mindenki boldog volt; a rajongók megkapták a pólókat a kedvencük arcképével, a promóterek pedig a pénzüket.

Az első igazán sikeres kampányt a the Monkees indította el az 1967-es turnéjuk során. Míg Elvis és the Monkees megelégedtek a pólókon elért nyereséggel, a Beatles sokkal előrébb tekintett, cukorkákat, órákat, ébresztőórákat, ételhordókat és még Ringo Starr hajához hasonló parókákat is árultak. Nem hagytak ki egyetlen lehetőséget sem, a Beatles logója ott volt mindenütt.

Szubkultúrák hatása

Egész szubkultúrák épületek arra, hogy bizonyos általuk kedvelt személyekre, leginkább zenészekre és színészekre hasonlítsanak. Ennek megfelelően öltözködtek, vágattak frizurát. Ez a jelenség megelőzte a hivatalos merchandise termékeket. A rajongók imitálták a bálványaikat, mint Frank Sinatra és Elvis Presley.

Nem véletlen, hogy a tiltakozó pólók és az együttes pólók is komolyan megjelentek a mainstreamben az 1960-as évek végén. Az amerikai hadsereg hosszú, rengeteg halállal járó háborút vívott Vietnámban, amely a kiszivárogtatott dokumentumok alapján lényegében hiábavaló volt. A hippik békés tiltakozásba kezdtek, ellenállva a rendőri beavatkozásnak a nyugalom szimbólumaival, köztük százszorszépekkel és békejelekkel a pólóikon. A zenészek hasonlóan fel voltak háborodva, tiltakozó dalokat vettek fel, és kulcsszerepet játszottak az amerikai kormányra nehezedő nyomásban, hogy vonják ki csapataikat az értelmetlen háborúból.

Rengeteg ilyen zenész – köztük Jimi Hendrix, Janis Joplin és a Grateful Dead – csatlakozott Bill Graham háborús veteránokért rendezett koncertsorozatához. Bár bevallottan a pénz iránti vágy hajtotta Grahamet, szenvedélyes antirasszista volt és ismert a biztonság iránti elkötelezettségéről. Ő volt az első, aki biztosította az orvosi személyzetet a koncertjein, és kulcsszerepet játszott a nyugati part zenei örökségének felépítésében. Graham később a merch árukra irányította a figyelmet, nevezetesen a híres Grateful Dead árucikkekre, a batikolt mintájú, színes felsőkre, amin egy csontváz is szerepelt.

Csináld magad mozgalom

Bár a póló biznisz gyorsan ívelt felfelé, de igazi fénykorát a ’70-es években élte. Újabb nagy fellendülést hozott a hőprés-módszer felfedezése, ami nagyban megkönnyítette a tömegtermelést. Hamarosan mindenütt matricákkal ellátott pólókat és egyéb termékeket kezdtek árusítani. A vásárlók részt vehettek a kreatív folyamatban, saját kezűleg készíthették el a ruháikat.

Arturo Vega, aki a Ramones művészeti vezetője volt, a nagy számban nyomtatott pólókat csupán 3 dollárért adta, így könnyebben hozzáférhetőek lettek. Az AC/DC volt az első zenekar, ami valaha több pénzt keresett a banda termékekből, mint a turnéjegyekből. A KISS-hez hasonló zenekarok követték az olcsó ajándéktárgyak trendjét, amiket az elkötelezett rajongók gyorsan elkapkodtak.

Punkok megjelenése

Mint minden ellenkultúra, így a bandapólók is gyorsan átkerültek a mainstream-be. A vállalatok egyre többet és többet öltek a merchandise termékekbe, fokozatosan növelték az áraikat, hogy profitálhassanak a rajongásokból, ekkor jelentek meg a punkok. Hogy felélénkítsék a zenekari pólók politikai jellegét, radikális üzeneteket fogalmaztak meg. Céljuk az volt, hogy ellenálljanak a kapitalizmusnak. Biztosító tűkkel szúrták át a fülüket, és a WC-láncoktól kezdve a tamponokig mindent felhasználtak ruházatuk díszítésére. A pólóikat és a farmerereiket levágták, a bőrdzsekiket pedig megtépázták, a cél az anarchia és az ellenállás volt, és a ruházat ennek létfontosságú eszközévé vált.

A tervező, Vivienne Westwood kihasználta ezt a kapcsolatot a stílus és a szubkultúra között, és olyan ikonikus punk pólókat hozott létre, amelyek üzenetei szégyentelenül radikálisak voltak. Nemcsak forradalmasította az együttes pólókat az anarchikus szlogenekkel és „fuck off” hozzáállással, hanem a mainstream divatiparba vitte.

Megállíthatatlanul tör felfelé

Olyan gyorsan fejlődött a ráépülő ipar, hogy olyan szupersztárok, mint Prince vagy Madonna milliókat kerestek rajta. A kevésbé jelentős előadók sem panaszkodhattak. Az áruk értékesítése fedezte az albumok felvételének és kiadásának költségeit. A lemezeladásokhoz képest az árucikkek sokkal nagyobb profitot termeltek, és az irántuk mutatott igény néha meghaladta a zene iránti keresletet. A fast fashian is bekapcsolódott a merch termékek értékesítésébe, ami a jelentésük elvesztéséhez vezetett. Korábban a rajongók a világot is átutazták, hogy egy-egy terméket megszerezzenek, és kincsként őrizték. Korlátozott számban kiadott darabok voltak, komoly eszmei értékkel. Manapság viszont rengeteg darabot szerezhetünk be könnyedén, így az eszmei értékük csökkent, sokan csak divatból hordják őket.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!