Forrás:Pinterest

Bikini: a történelem legvitatottabb fürdőruhájának fejlődése

Megosztom:

1946. július 5-én Louis Réard francia mérnök bemutatta a világnak a bikinit – egy forradalmi fürdőruhás modellt, amely nélkül ma egyetlen lány sem mehet a strandra. Aztán a fejlődés feltűnést keltett és elborzasztotta a konzervatív közvéleményt. Elmondjuk, hogy a merész fürdőruhának hogyan sikerült a 20. században slágerré válnia, és a bikini prototípusai milyenek voltak az ókorban.

Bikini az istennőknek

A bikinik – vagyis inkább az elődeik – az ókor óta léteznek. A pompeji ásatások során egy Vénusz szobrot fedeztek fel egy modern fürdőruhára emlékeztető ruhában, amely csak három szövetrészből állt. Tehát az egyik változat szerint a szobor Kr. U. II. századra nyúlik vissza, és a római Vénuszt, a másik szerint pedig a görög Aphroditét ábrázolja. Mindenesetre a bikini egy istennőhöz méltó ruhának számított. A 3. és 4. század között létrehozott mozaik pedig római sportolókat ábrázol bikini-szerű ruhában, amint súlyzókat emelnek, labdáznak, futnak. A kutatók úgy vélik, hogy a lányok akkoriban a bikiniket használták edzős ruhaként.

Tabu volt

Róma bukásától a 20. század elejéig minden női fürdőruha szigorúan tilos volt. A viktoriánus korszakban a nőknek hosszú ruhában és túlméretezett nadrágban kellett élvezniük a tengerparti üdülőhelyek hullámait. A 20. században a világ hihetetlen fejlődésének köszönhetően az élet minden területén, és a társadalomban is törölni kellett volna ezeket az előítéleteket. De a szabályok átformálása elhúzódott, és 1907-ben Annette Kellermann ausztrál úszót őrizetbe vették egy nyilvános strandon, mert a fürdőruhája túl szoros volt, illetve hiányzott az ujja! 1913-ban Karl Jantzen tervező úgy döntött, hogy a fürdőruhát két részre osztja, rövidnadrágot és kivágott felsőt készített belőle, amire az emberek még mindig nem álltak készen.

Sokkolta az embereket

De az idők szerencsére változnak, és a modernizmus felváltotta a konzervatív múltat, ami a divatban is megmutatkozik. A trend a varráshoz használt anyag csökkentésére irányult, és ami az életmódot illeti, divat lett sportolni és napfürdőzni. 1946. július 5-én pedig a francia ruhatervező, Louis Réard, aki akkor fehérneműüzletet vezetett, bemutatta a közönségnek az első fürdőruhát, amely három háromszögből és hat szálból állt, és bikininek nevezte el. A provokatív ruházat szerzője nem véletlenül találta ki a nevet: négy nappal a bemutató előtt az amerikai hadsereg atombombát tesztelt a Bikini-atollon a Csendes-óceánon. Az ilyen leleplező fürdőruha megjelenése okozta sokk összehasonlítható volt az atombomba működéséből fakadó sokkkal. A bemutatóra a párizsi Molitor medencében került sor, és a sajtó negatív reakciója nem sokáig váratott magára. “Egy tapintattal és szerénységgel rendelkező amerikai lány sem visel ilyesmit!” – írta a média. És valóban nem volt olyan egyszerű modellt találni egy prezentációhoz – a professzionális divatmodellek nem voltak hajlandóak ilyesmit bemutatni. Ennek eredményeként a 19 éves Micheline Bernardini táncosnő birkózott meg a feladattal, aki egyébként szintén nem egyezett bele azonnal, de csak egy ilyen szakmában dolgozó lány engedhette meg magának, hogy gyakorlatilag meztelenül jelenjen meg a nyilvánosság előtt. Bátorsága meghozta gyümölcsét – modellkedése után mintegy 50 ezer házassági javaslatot kapott. A látványos megjelenés és az alkotó hite, illetve az alkotás sikere ellenére a bikini sokáig eltűnt. Katolikus országokban – Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában – tiltották a bikiniket. Németországban közmunkára toborozták azokat a nőket, akik mertek ilyen fürdőruhát viselni, az Egyesült Államokban pedig pénzbírságokat szabtak ki a divatos nők megsértése miatt.

Újabb kísérletek

A bikini végül 1952-ben kapta meg a régóta várt elismerését, amikor megjelent az “És Isten megteremté a nőt” című film, ahol Brigitte Bardot személyében a főszereplő egy bikiniben jelent meg a képernyőn. Megjelenése elég volt ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassa az ilyen típusú fürdőruhához való hozzáállást. Ezt követően a bikinis trendek betöltötték Saint-Tropez és az Olasz Riviéra strandjait. A 70-es évekre már senkit nem lehetett meglepni az ilyen darabokkal, mára pedig egyre lengébb és különlegesebb stílusokban pancsolhatunk. Gondoltad volna, hogy ennyi küzdelem kellett az elfogadottságához?

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!

kapcsolat