A magány is egy fontos jelzés önmagunktól, de milyen?
Magány – a bennünk rejtőző démon
Valószínűleg az életben legalább egyszer mindenki érezte magát magányosnak. A koronavírus okozta elszigeteltség azonban most sok emberben fokozta a magány érzését. Különösen a karácsonyi szezonban és az ünnepek alatt azonban a belső üresség elviselhetetlenné válhatott. A magány “negatív” érzelemnek számít, akárcsak a düh, a félelem vagy a féltékenység. De valójában nem annyira negatív, mint amilyennek most saját magad érzed. Mert mint minden más kellemetlen érzés, a magány is fontos jelzést ad számunkra, amit ne hagyjunk figyelmen kívül. Olyan impulzus, amely ha megfelelően használjuk, új irányt adhat az életünknek – és a végén talán újra boldogabbá tesz minket.
A magány legyőzése
A magány legyőzéséhez először fontos megérteni, mi okozza a magányt. Még ha nyilvánvalónak is tűnik, nem feltétlenül jár együtt a fizikai magánnyal, éppen ezért például a párkapcsolatban élő emberek is érezhetik magukat magányosnak. Mindazonáltal a magány és a belső üresség természetesen sok esetben összefügg az elszigeteltség egy formájával – ahogyan azt például korlátozáskor tapasztaltuk. Az egyedülálló emberek különösen magányosabbnak érzik magukat a társadalmi elszigeteltség alatt, ami erősen korlátozza a más emberekkel való kapcsolatot. Van azonban néhány általános forgatókönyv, amelyektől általában magányosak lehetünk. Ezek ismerete segít megválaszolni a kérdést: Miért érzem magam ilyen magányosnak?
Mi történik a magányos emberekkel?
Nagyjából minden ember magányosnak érzi magát az élet egy pontján. Ennek okai nagyon különbözőek: néha van egy konkrét kiváltó ok, néha a gondolatok építik fel és vezetik oda az illetőt. Ha magányosságot érzünk, az jelzi számunkra, hogy hiányzik a kapcsolat más emberekkel, partnerrel, szerelemmel vagy valami mással az életünkben, ami támogatást nyújt számunkra. Amikor a magány érzése feltámad, gyakran a következő gondolatok kapcsolódnak hozzá: senki sem érdekel engem; teljesen egyedül vagyok, nincs a világon senki, aki megértene engem. Ezekben a pillanatokban ürességet érzünk, kirekesztettnek és elszigeteltnek gondoljuk magunkat, nem szeretettnek és elhagyottnak. Ha nem teszünk semmit ezek ellen a jelek ellen, a magány krónikussá válhat, és még betegek is lehetünk, a tüneteket ezért nagyon komolyan kell venni. Az alábbiakban azokat a tüneteket írjuk le, amelyek a magányhoz kapcsolódnak leggyakrabban. Mind az érintett személyként, mind családtagként komolyan kell vennünk őket.
A magány tünetei
Nemcsak az üresség érzése sugallja a magányt. A magányt más klasszikus tünetek kísérik, amelyeket tudnunk kell, ha le akarjuk győzni. Gyakran hiányzik a lelkesedés és az öröm, az érintettek fáradtak, kedvetlenek és gyengék, a kívülállók számára önsajnálatban fürödnek, egyre távolabb húzódnak, ami jelzés lehet a család és a barátok számára, hogy segítséget kínáljanak. Ezenkívül a magánytól szenvedő emberek belső feszültséget, nyugtalanságot éreznek, és folyamatosan a saját gondolataiktól szenvednek. Ha ezek a pontok vonatkoznak ránk, akkor van értelme intenzíven foglalkoznunk saját élethelyzetünkkel és a fennálló kapcsolatainkkal, és változtatásokat kell kezdeményeznünk a probléma leküzdése érdekében. A legjobb, ha először az ügy végére érünk. És a kérdés: Valóban magányosak vagyunk, vagy valahonan máshonnan származik az egyedüllét érzése?
Belső üresség: A magány három fázisa
Alapvetően minél negatívabbak a gondolatok, annál nagyobb a probléma és annál rosszabb a hatás, így annál nehezebb leküzdeni a magányt. Sok tudós különbséget tesz a különböző szintek között, köztük a pszichoterapeuta dr. Doris Wolf is, aki a magány három szintjét nevezi meg.
A rövid távú magány
Az első szakasz gyakran az élet változásán alapul. Ez lehet költözés, szakítás vagy a munkavégzés elhagyása. A negatív gondolatok érzése itt gyakran nagyon erős, de legtöbbünk számára viszonylag rövid idő után eltűnik.
A kezdeti elszigeteltség
Ha nem sikerül túljutni az első szakaszon, a következő következik: az ember nagyon szenvedni kezd a magány és az egyedüllét érzésétől. Az érzés kihat a mindennapi életre, és egy ördögi kör alakulhat ki. Az érintettek egyre távolabb vonulnak, alig látják barátaikat, és az általános társadalmi kapcsolatok egyre ritkábbak.
Az állandó magány
Ezt követi a harmadik szakasz, amelyben a magány krónikussá válik, és az elszigeteltség és az interperszonális érintkezés hiánya normálissá válik. Ez nagy terhet jelent az érintett személy számára, és pszichológiai nyomással és boldogtalansággal jár – ha úgy érezzük, ezt a szakaszt éljük éppen, már érdemes felkeresnünk egy szakembert, aki segít kimászni a lelki problémákból.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!