Kiút a poklok poklából: Így kezeld a gyászt

Így ess túl az egyik legnehezebb élethelyzeten.

Sajnos mindenki megtapasztalja egyszer

A gyász sosem könnyű. Talán ez a legkeményebb érzés a világon. Valaminek a meggyászolása, elvesztése olyan veszteség, amit nagyon nehéz feldolgozni, és elfogadni. De sajnos ezt az érzést mindenki megtapasztalja a világon. Akár többször is. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a a gyászolásnak van egy folyamata. Különböző szakaszokból áll és ezeken mind túl kell esnünk, ahhoz , hogy elérjük a végén az elfogadás szakaszát.

Az elválást el kell fogadni

A gyász érzését egyébként sokféleképpen tapasztalhatjuk meg. Bizonyos értelemben nem is kell fizikai valójában meghalnia valakinek, ahhoz, hogy gyászoljuk, vonatkozik ez arra az érzésre, mikor sarkítva, de valójában pl egy szakításnál is a gyászhoz hasonlatos érzést élünk át. Hiszen elveszítjük a párunkat, már a mi életünkben nem lesz benne. El kell fogadni, hogy elment, és valóban úgy kell kezelni, mintha soha többé nem láthatnánk, nem hallhatnánk, semmit nem tudunk róla, hiszen ő már nem a miénk, ő már nincs.

Szakaszok és józan ész

Természetesen az “igazi” gyász, ennél is keményebb. Amikor ténylegesen meghal egy szerettünk, azt szinte lehetetlen leírni szavakkal, hogy mennyire fáj és nehéz tudomásul vennünk. De sajnos az élet ilyen. Az első szakaszban tagadást érzünk, nem akarjuk elfogadni ami történt, és nem is tudjuk elhinni. A 2. szakaszban dühöt érzünk, mérhetetlen haragot a világ iránt. A 3. szakaszban már tudatosult bennünk a veszteség, de óriási űr van bennünk, és tehetetlennek érezzük magunkat, de keressük az okokat. Az ez utáni szakaszban depressziósabb, szomorú időszak jön, amin is át kell esni, és ekkor van, hogy magunkban beszélünk az elhunyttal. Ezután pedig a megnyugvási fázis jelentkezik, amikor az agyunk elkezdi feldolgozni a történteket, a szívünk már nem tagad, nem dühös, csak örökké fáj, de képesek vagyunk újra normális életet élni és újra szembenézni a világ dolgaival. A szép emlékekre emlékszünk vissza, és így tovább él bennünk akit elvesztettünk. Csak az idő segít ilyenkor, akármekkora közhely is.

Próbáljuk a fázisokat megélni, és semmiképp ne nyomjuk el magunkban amit megélünk, mert az megbetegít. Az elfojtott érzelmek mindig rosszat tesznek, és gondoljunk arra, hogy csak az halt meg ténylegesen akit senki nem szeretett, senkinek a szívében és emlékeiben nem él tovább, senki nem emlékszik rá. Mert az igazán szeretteket a szívünkben örökké őrizzük, így tovább élnek bennünk, legyen szó családtagról, barátról, szerelemről, kollégáról, házi kiskedvencünkről, szomszédról, volt tanárunkról, vagy bárkiről. És jusson eszünkbe, hogy milyen szép, hosszú életük volt!

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!