Forrás:Pinterest

Darázs derék: 6 érdekes tény a fűzők történetéből

Megosztom:

A nők legkívánatosabb, évszázadok óta népszerű darabja ismét reneszánszát éli – a tervezők úgy döntöttek, hogy visszahozzák a fűzőt a divatba. Megmondjuk, miért nem kedvelte őket Napóleon, és hogy ez a trend hogyan befolyásolta a világ bálnaállományát.

Érdekességek a fűzőről

Úgy tűnik, hogy a divat történetében nincs olyan trend, amelyik ilyen régóta fennmaradt volna. És nincs más olyan ruhadarab, ami ennyi rajongót és lelkes ellenfelet szerzett volna magának.. A fűzők a 15. században váltak divatossá, és a 20. századig a női szekrény szerves részét képezték. Az elmúlt évadokban pedig láthattuk, hogy a tervezők megunták ezt az ellentmondásos darabot, most pedig megpróbálják újult erővel visszahozni-igaz, egy kicsit jóindulatúbb formában. Elmondjuk, hogy ezeknek a ruháknak a divatja hogyan befolyásolta az állatpopulációt, miért értékelték túl a fűzők ártalmát, és miért utálta őket Napóleon.

Az első fűzők az ókori Görögországban jelentek meg

A fűzők a 15. században rendkívüli jelentőségűvé váltak, de a történészek rengeteg bizonyítékot találtak arra, hogy hasonló fehérneműk először az ókori Görögországban voltak. Hippokratész korában az orvosok megpróbáltak egyfajta fűzőt kialakítani az emberek kezelésére a gerinc sérüléseik után. A modern fűzőkhöz hasonló fűzők a középkorban kezdtek elterjedni, és rövid idő után a párizsi divat legnépszerűbb trendjévé váltak.

A fűzők státuszt is szimbolizáltak

A fűzők fő feladata természetesen az áhított görbék és a darázs derék létrehozása volt, de a kiváltságos rétegek nem tagadták meg maguknak a vagyonuk megmutatásának örömét sem. A történelem során a fűző viselése a társadalmi státusz megmutatásának egyik módja volt. A fűző nem volt olcsó, így csak a felsőbb osztályok képviselői engedhették meg maguknak. Mivel ez a dolog súlyosan korlátozta a mobilitást, a hölgyeknek lehetőségük volt a napi feladatokat átruházni a szolgákra.

Napóleon utálta őket

A fűzők a reneszánsz idején és a 20. századig is gyakoriak maradtak, de sokan a szenvedés ezen témáját okolják azért, mert hozzájárulnak a nők elnyomásához. És bár sok hölgy arra vágyott, hogy egy kecses alak vonzza a férfiakat, nem mindegyikük helyeselte az ilyen áldozatokat. Napóleon például számos tényről ismert életrajzából, és mindenki tudja, hogy szó szerint utálta a fűzőket. Az idő múlásával nemcsak félelmetes vezetővé vált, hanem a fűzőellenes mozgalom meggyőződéses résztvevőjévé is. Úgy vélte, hogy ezek a meddőség okai. Akkori véleményét megerősítették azok az orvosok, akik a termékenység csökkenését fűzőkkel kapcsolták össze. Szakértők úgy vélték, hogy a feszes ruházat befolyásolja a reproduktív funkciókat és megváltoztathatja a menstruációs ciklusokat.

A divat csökkentette a bálnaállományt

Kezdetben a fűzőket puha anyagból készítették, kemény fémbetétekkel, fából vagy csontokkal kiegészítve. A 17. századtól kezdve pedig a bálnacsontot kezdték használni gyártásuk során, amely kevesebb kellemetlenséget hozott és test alakját követte. Minden hölgy egy homokóra sziluettet szeretett volna, ezért egyértelmű, hogy a bálnákra soha nem látott méretű vadászat folyt. Ennek a divatnak a következményei súlyosak voltak: mindössze két évtized alatt, 1850 és 1870 között az északi-sarkvidéki íjbálna populáció több mint 60% -kal csökkent.

A modern fűzőt 1851-ben hozták létre

Valószínűleg soha nem fogjuk tudni a fűző alkotójának nevét – ez a női ruhadarab túl hosszú múltra tekint vissza. Az elsők között népszerűsítette ezt a dolgot Catherine de Medici. Azt mondják, hogy II. Henrik francia király felesége nem engedte a kövér nőket az udvarba, ezért a hölgyeknek trükkökhöz kellett folyamodniuk, és a kényelmet kellett feláldozniuk ahhoz, hogy karcsúbbak legyenek. A 19. század közepén pedig a fűző felvette azokat a formákat, amelyeket ma ismerünk. Roxy Ann Caplin brit író a viktoriánus fűző “feltalálójaként” vonult be a történelembe. Az elsők között használta a fűzős dizájnt, sokáig meghatározta a fehérnemű mércéjét. A fűzőkről könyvet írt, részletesen bemutatva ennek a ruhának a hatásait, és leírta a modernebb fűzőmodelleket is, amelyek a gerinc görbületének kezelésére készültek.

Valóban károsak?

A fűzőknek számos egészségügyi problémát tulajdonítottak az évek során. Állítólag deformálják a belső szerveket és rákot okoznak. A viktoriánus hölgyeket pedig kimerültségükben gyakran ábrázolták a kanapén fekve annak a ténynek köszönhetően, hogy ez a dolog fárasztotta őket, és zavarta a tevékenységeiket.

Természetesen az alakformáló fehérnemű, amelyet a hölgyek sokáig viseltek, káros volt. A fűzők összenyomták a belső szerveket, gyomorpanaszokat okoztak, és gyengítették a hátsó izmokat. Mindez nagy nyomást keltett a hasban, légzési és reproduktív problémákat okozott. Sőt, tanulmányok kimutatták, hogy a fűzőt viselő nők jobban ki voltak téve a tüdőgyulladásnak. Ezen kívül rendkívül nehéz volt a viselete a terhes nők számára. Ugyanakkor, ellentétben azzal, mint ahogyan korábban gondolták, nem vezettek halálhoz, és nem akadályozták meg a nőket a mindennapi munkájuk elvégzésében sem.

A legtöbb ember manapság úgy gondolja, hogy a fűzők rendkívül veszélyesek voltak, és a ráktól a gerincferdülésig mindenféle egészségügyi problémát okoztak” – magyarázta Valerie Steele, a Divatintézet Múzeumának igazgatója és főgondnoka. Ez nem teljesen igaz. A fűzőknek tulajdonított betegségek többségének valójában más okai voltak. A nadrágtartó nem okozott gerincferdülést, májzúzódást, rákot vagy tuberkulózist. Ez nem azt jelenti, hogy a fűzők nem okoztak egészségügyi problémákat, de a legtöbb modern ember naivan úgy gondolja, hogy a fűzőkkel szemben a legabszurdabb elavult orvosi vádak lépnek érvénybe. Például korábban azt hitték, hogy a fűzők deformálják a májat. Amikor az orvosok elvégezték a boncolást, megláttak egy furcsa kinézetű májat, és azt mondták: – Mindez a fűző miatt van.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!

kapcsolat