Ikonikus kézitáskák, archív logók és nyomatok – a márkák kihasználják korábbi eredményeiket. Ami lehet az ötletek válsága vagy a közönséggel való kompetens munka egyértelmű jele is.
Nosztalgia a divatban
A Balenciaga reklámkampányában egy táskával rukkolt elő, amelynek nem lesz teljes a története a 2000 -es évek divatjának megemlítése nélkül. A szóban forgó darab egykor Mary -Kate és Ashley Olsen , Lindsay Lohan, Kate Moss , Sienna Miller, Nicole Richie, Lauren Conrad, Miroslava Duma, Natalia Goldenber- státusz kiegészítője volt. Nicolas Ghesquière kreációjának a legenda szerint egyébként nem volt könnyű útja. A tervezőnek nem sikerült a kiegészítőt azonnal gyártásba helyeznie: a cég főnökei nem hittek a “formátlan” táska sikerében. Ennek ellenére miután nagy nehezen piacra dobták, a 2000-es évek legnépszerűbb táskája volt, és lehetséges, hogy a történelem mindjárt megismétli önmagát.
Remake termékek
A Balenciaga nem az első márka, amely újra kiad egy korábbi a táskát. Három évvel ezelőtt – a 20. évforduló előestéjén – a Dior nyeregtáska meghódította az Instagrammot. Körülbelül ezzel egy időben a Prada nylon táskája is újjáéledt, ami nélkül ma már elképzelni sem lehet az átlagos nő ruhatárát. És nemrég újraalkották a Fendi baguettet, amelyet alig kell bemutatni bárkinek is. A Gucci szintén nem állt félre: tavaly a márka újra feltalálta a Jackie modellt.
Ebben a szezonban a Chloé csatlakozott a fényes visszatérők listájához az Edith nevű táskájával- a 2000 -es évek újabb slágerével. Gabriela Hirst, aki úgy döntött, hogy újjáéleszti, elmondja, hogy Edith volt az első drága táskája, és a tervező a mai napig imádja – innen a „tiszteletadás” vágya. A Gucci és Dior szintén belépett a második retro körbe. Előbbi elkészítette a Diana táska remake -jét, utóbbi elbűvölő mini -formátumban mutatta be saját “Lady Di” darabját. A Prada viszont egy egész reklámkampányt szentelt a Galleria táskának – ami szintén nem újdonság: 2007 -ben már divat volt.
Míg egyes tervezők táskákat hoznak vissza, mások a mintákkal foglalkoznak. Donatella Versace La Grecával díszítette az őszi-téli kollekciót , amelynek labirintusában Versace jó öreg védjegyét sejtik. Kim Jones mintává alakította át azt a logót, amelyet Karl Lagerfeld talált ki a Fendi számára még 1981 -ben.
A korábbi eredmények
Úgy tűnik, a tervezőknek és a divatiparnak már elege van a feltalálásból – és ezért inkább megpihennek a korábbi eredmények babérjain. Ugyanakkor a pénzügyi kockázatok alacsonyak, és egy adott modell sikere kiszámítható a piacra összpontosítva. És még akkor is, ha az átgondolt marketing leple alatt banális ötletválság rejlik (a divatot irigylésre méltó rendszerességgel vádolták az elmúlt tíz évben), ez nem a legrosszabb módja annak, hogy egy márka túlélje a rossz helyzetet. Mire támaszkodhat ilyen nehéz időszakban, ha nem a saját örökségére?
A holnap félelme a nosztalgia karjaiba taszít bennünket: amikor ködös a jövő, akkor marad a múlthoz való ragaszkodás; és bármennyire is lendületesek a 90-es és a 2000-es évek, a hátterében a stabilitás keresése áll. Fiatalabbak voltunk, gondtalanok, nem tudtunk semmilyen koronavírusról – és ez már elég ahhoz, hogy a magunk módján ápoljuk ezekat az évtizedeket. Bármely ruha vagy a hozzájuk kapcsolódó trend egyfajta jelzőfényként működik, a korszak jeleként, ugyanakkor a táskák a legmagasabb elismerésben részesülnek.
Ezen kívül a divat egyre magabiztosabban érzi magát a popkultúra részeként, ahol ma minden újraindítás, újraegyesítés, remake menőnek számít- egyesek örömére és mások felháborodására. Ha egy történet megismétlődik, könnyebb lesz pótolni a veszteséget: nem hiába adta ki újra több divatház az eredeti, 1997 -ben született kollekcióját. És általában az újrafeldolgozás, amelyet a modern társadalom annyira szorgalmaz, nemcsak a dolgok újrahasznosításáról szól; a jó ötleteknek lehet második életük is. A divatban legalábbis így van.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
