Annak ellenére, hogy az öregedés teljesen természetes folyamat, a modern társadalomban valóban létezik egy gerontofóbiának nevezett jelenség – más szóval az öregségtől való félelem.
Félelem az öregedéstől
Nem is olyan régen még az emberek nyugodtan vonultak nyugdíjba, a munkaidő lejárta után megtervezték az életüket, gondoskodtak unokáikról, vidéken éltek vagy pihenőotthonokba mentek. Mára minden megváltozott – az élet új valósága diktálja a feltételeket számunkra, aminek következtében a legtöbben az ifjúsági kultusz túszai lettünk.
Manapság félünk megöregedni, “rondává”, ráncossá, gyengévé, bizonyos értelemben “haszontalanná”, “aszexuálissá” válni. Egyre több módot találunk a fiatalság megőrzésére, ehhez minden bizonnyal hozzájárul az elmúlt évtizedekben a kozmetológia és a plasztikai sebészet fellendülése. Készek vagyunk minden áldozatra, kockázatra csak azért, hogy fiatalok és szépek maradjunk. Nagyon gyakran veszünk részt önámításban, azt gondolva, hogy ezek a trükkök segítenek megszabadulni az elmúlt évektől.
Mivel magyarázható ez?
Miért félünk annyira az öregedéstől? Valójában ennek pszichológiai szempontból teljesen ésszerű magyarázata van. Gyerekkorunkban mihamarabb felnőttek akartunk lenni. Annyi érdekes dolog van a felnőtt életben – legalábbis akkoriban úgy tűnt. A felnőttek megengedhetik maguknak, hogy ne feküdjenek le este 9-kor, sétáljanak, amennyit csak akarnak, mindent megengedhetnek maguknak, és még a gyerekeknek is megtilthatnak valamit. Felnőttként ráébredtünk arra, hogy az élet nem mindig ünnep, gyakrabban a mindennapi munka a maga kötelességeivel és felelősségével meglehetősen stresszes. De nem sietünk megöregedni, mert okosabbak lettünk. Megértjük, hogy az öregség az élet egyfajta naplementéje, az eredményeit összegezve. Az öregség betegség, gyengeség. Az öregséget elkerülhetetlenül egy búcsú követi a világtól, ezért annyira nem akarunk kapkodni, és igyekszünk fiatalok maradni, és bebizonyítani magunknak és a körülöttünk lévőknek, hogy még korai leírni minket. Innen erednek a neurózisok, az életkorunk elutasítása, a kétségbeesés, a nevetséges, és néha kissé szánalmas próbálkozások a fiatalság visszaszerzésére.
Persze mindenben kell lennie egy arany középútnak. Önmagunk elfogadása nem azt jelenti, hogy feladjuk és várjuk a nyugdíjat. De lélektanilag rá kell hangolódnunk arra, hogy az öregség elkerülhetetlen, és nem mindig hoz magával megoldhatatlan problémák szövevényét. Elég figyelni az egészségünkre, időt szakítani a sportra és gondoskodni a megfelelő táplálkozásról. A többi már nem olyan ijesztő, hiszen az öregség a bölcsesség, a tudás, a tapasztalatok ideje, amit boldogan oszthatunk meg az unokáinkkal. Ez az utazás, a könyvolvasás, a filmnézés ideje is. Érdemes emlékezni arra, hogy az agy az élet során fejlődik, ezért soha nem késő valami új és hasznos dologra időt szánni.
De mi van a külsőségekkel?
Ami a megjelenést illeti – természetesen ez a téma fájdalmas a nők számára. És ha tehetik, miért ne csináljanak olyat, amivel idősebb korukban is a legjobban fognak kinézni?! De ez nem jelenti azt, hogy üldöznünk kell a fiatalságot, és meg kell próbálnunk visszaszerezni. Sajnos ez fizikailag lehetetlen. Változtassunk, de tegyük méltósággal. A méltóság az, aminek az életkorral csak nőni és erősödni kell bennünk. Ráadásul a modern világ halad előre, és ma már egyre kevesebben támogatják az ideális szépség és az örök fiatalság mítoszát – a magazinok címlapjain különböző életkorú és eltérő testalkatú nők jelennek meg, a munkaadók egyre kevesebb figyelmet fordítanak a korra, és a társadalom fokozatosan kezdi megérteni, hogy a leélt évek száma csak egy szám, aminek semmi köze a lelkiállapothoz – mondják a szakemberek.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
Asztropszichológus tanácsa: Mely életszakaszokban legyünk különösen óvatosak?
“Az apja lehetne”: Miért szeretik a férfiak a jóval fiatalabb nőket?
A fiatalság étele: Ez Jennifer Aniston salátájának titkos összetevője, amit 10 évig evett
Egyre nagyobb mumus az öregedés, de miért félünk tőle?
Grúzia fekete rózsája: Nino Chavchavadze rövid boldogsága és örök szomorúsága
