Forrás:Instagram/evgeniiacos

Szelfik és rejtett jelentéseik: Miért szeretjük magunkat fényképezni?

Megosztom:

Az elülső kamerán készült önarcképek kevesebb mint 10 éve jelentek meg. De ahelyett, hogy a múló trendek egyikévé váltak volna, a modern kultúra részévé váltak. Elmondjuk, miért szeretjük annyira megítélni a szelfirajongókat, és miért nem kell nárcisztikusnak lenned ahhoz, hogy elragadd magad a fotózástól.

Szelfi trend

Már most nehezen emlékezünk arra az időre, amikor még nem volt szelfi. Az okostelefonok előlapi kameráinak és a közösségi média térnyerésének köszönhetően a szelfik gyorsan megtöltötték saját galériáinkat, Instagram hírfolyamainkat és társkereső profiljainkat. Többé nem kell megkérni idegeneket, hogy fényképezzenek le minket, mert magunk is megörökíthetjük magunkat a kamerában. Ráadásul a közelmúltban speciális tokok jelentek meg a beépített megvilágítású telefonokhoz, hogy a magunkról készült fényképeink ne legyenek rosszabbak, mint a fotózások során készültek.

Mellesleg, az Instagram-sztár és Kanye West felesége, Kim Kardashian még egy 352 oldalas „Selfish” könyvet is kiadott, amely teljes egészében híresség szelfijeiből áll. Az első 500 példányt szó szerint egy percen belül eladták. Egyszóval a szelfik nem csak okostelefonunkkal készültek, és megtöltötték a közösségi oldalakat, hanem a mindennapi élet megszokott és szerves részévé is váltak. H

A szelfik „bummja” az előlapi kamerák megjelenése idején jött el – akkor szinte mindenki, akinek volt ilyen fejlett funkcióval rendelkező telefonja, kötelességének tartotta egy új trend kipróbálását. 2013 novemberében a „szelfi” kifejezést „az év szavának” nyilvánították, és még az Oxfordi szótárba is bekerült. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan magyarázhatjuk önmagunk fotózásának szeretetét, érdemes a pszichológiához és a tudományhoz fordulni. Valójában az elmúlt néhány évben számos tanulmány készült erről a témáról, és nem tűnik minden szakértői következtetésnek pozitívnak.

Szelfik és nárcizmus

A New York-i Állami Egyetem kutatói például az önbecsülés és a közösségi médiahasználat kapcsolatát vizsgálták. Azt találták, hogy azok az emberek, akiknek a magukról alkotott véleménye nagymértékben függ a körülöttük lévőktől, nagyobb valószínűséggel teszik közzé önarcképeiket, mint mások. “Ez annak a ténynek köszönhető, hogy azok az emberek, akiknek önértékelése külső adatokon alapul, nem mindig hiszik el, hogy versenyképesek ezen a területen” – áll a tanulmányban. “Nyilvánvaló, hogy valaki nem elégedett a külsejével, de a megjelenést továbbra is fontos elemének tartja az önértékelésében.”

Egy másik tanulmány hangsúlyozza, hogy a nárcisztikus személyiségstruktúra közvetlenül befolyásolja a szelfik szeretetét. Ebben a kérdésben azonban nem minden olyan egyszerű. „Alapvetően még mindig az a széles körben elterjedt meggyőződésünk, hogy azok az emberek, akik reklámozni akarják magukat, nárcisztikusak” – mondja Pamela Rutledge, Ph.D. és a Médiapszichológiai Kutatóközpont igazgatója. Más pszichológusokkal és kutatókkal együtt úgy véli, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a szelfi közzététele az ember egocentrizmusát tükrözi, ahogyan azt sokan gondoljuk.

Azt is megjegyzi, hogy a nárcizmusnak manapság negatív konnotációja van, de nem feltétlenül „rossz” tulajdonság. Szerinte ez csak egy olyan fogalom, amely az extraverzióhoz kapcsolódik – az emberi személyiség “Big Five” modelljének egyik diszpozíciója. Akárhogy is, a nárcizmus továbbra is az egyik legvitatottabb téma a szociálpszichológusok körében (valamint a szelfik jelensége). „A humanista mozgalom bevezette az egészséges nárcizmus fogalmát, felismerve, hogy az egészséges fejlődéshez bizonyos fokú önszeretetre és önbecsülésre, valamint saját tulajdonságaink reális értékelésére van szükség” – magyarázza Rutledge. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nárcizmus nem abszolút fogalom, különböző mértékben nyilvánulhat meg különböző embereknél (kivétel a kóros nárcizmus, amelynek megvannak a maga diagnosztikai kritériumai).

„Annak ellenére, hogy a szelfik már évek óta léteznek, ennek a jelenségnek a modern újragondolása viszonylag új, ezért még mindig azon vagyunk, hogy kitaláljuk, hogyan kezeljük és hogyan jelöljük meg” – teszi hozzá. Ezért túl könnyű lenne ezt kizárólag negatív értelemben felfogni.Több oka is van annak, hogy miért készítünk önarcképeket, és a legtöbbnek semmi köze a nárcizmushoz.

Először is , amikor szelfiket készítünk, teljesítjük azt az igényünket, hogy jobban megértsük magunkat vizuálisan. „Azt látjuk, hogy emberek próbálnak felpróbálni különböző személyiségeket, megpróbálják különböző szemszögből látni magukat, hogy megértsék, hogyan látják őket mások, és hogyan néz ki az „én”, amelyre vágynak” – mondta Rutledge.

Másodszor , ne felejtsük el, hogy a személyes kommunikáció fokozatosan egyre inkább átadja helyét a digitális technológiákat használó kommunikációnak. Függetlenül attól, hogy tudatában vagyunk ennek vagy sem, a saját selfie-ink közzététele és az idegenek figyelése a közösségi oldalakon a kommunikáció modern módja.

„A fotózáson keresztül továbbított információ mennyisége lényegesen nagyobb, mint a szöveges formátumban közölt” – mondja Rutledge. Tehát akárhány gondolatot és érzelmet próbálunk is beleírni egy leíró bejegyzésbe, egyetlen képkocka sokkal jobban elárul mindent. Ratlejd azt is hozzáteszi, hogy tudat alatt inkább azokat a felvételeket részesítjük előnyben, amelyeken az őket közzétevő személy jelen van. A közösségi hálózatok figyelmes felhasználói azonban bizonyára maguk is észrevették ezt a mintát.

Harmadszor , amikor szelfiket készítünk és teszünk közzé, mi magunk döntjük el, hogy a világ melyik képet lássa. Még ha 27 hasonló képkocka is található okostelefonunk galériájában, akkor is egy mellett kell döntenünk. Természetesen mindannyian megértjük, hogy a szelfikben az emberek gyakran nem úgy néznek ki, mint a való életben, de az adott fénykép kiválasztásának folyamata önmagában értékes. „Tudatos döntést hozol, hogy képviseld magad” – kommentálja Rutledge. – És miért válik valakinek erkölcsi dilemmává egy jó fotó közzététele? Mert az emberek nincsenek hozzászokva az ilyen szintű kontrollhoz.”

A szelfik rejtett üzenetei

Talán észrevetted, hogy minden szelfi más üzenetet hordoz. Vagyis az emberek arra használják őket, hogy különféle dolgokat mondjanak el a segítségükkel. Egy nemrégiben készült tanulmányban a Brigham Young Egyetem kutatói három fő embertípust azonosítottak az alapján, hogy milyen szelfiket készítenek:

  • Kommunikátorok
  • Önéletrajzírók
  • Promóterek

A tanulmány szerint a „kommunikátorok” szelfiket használnak, hogy aktívan érintkezzenek követőikkel, és beszélgetések indítására ösztönözzék őket. Céljuk a kétirányú kommunikáció. Az önéletrajzírók az élet fontos pillanatainak dokumentálására összpontosítanak. Szeretnék megosztani tapasztalataikat, benyomásaikat vagy híreiket, de kevésbé törődnek a visszajelzésekkel. A százalékos arányban a legkisebb a “promóterok” csoportja volt, akik szinte minden lépésüket megosztották követőikkel – a külföldi utazástól a közeli élelmiszerbolt látogatásáig.

Bár valójában mindannyiunknak megvan a maga oka a szelfik közzétételére, egyesek még mindig hajlamosak elítélni másokat a szokásuk miatt. „Az emberek kettős mércét alkalmaznak” – mondja Rutledge.

Nem könnyű kiszabadulni az etikátlan önreklám-sztereotípia béklyóiból. Valójában a nők ebben a kérdésben még nehezebben megfejthetők, mint a férfiak, mert nemcsak az internetes térben, hanem a való életben is érezzük a kettős mérce hatását. Így például ma egy nő elég magasra tud emelkedni a karrierlétrán, de az ilyen sikereket a környezet kétértelmű reakciója követheti (olyan jellemvonásokat kezdenek tulajdonítani a nőnek, mint az önzés, a hidegség, a keménység) . Sajnos ugyanaz a séma gyakran működik a közösségi médiában is. Így ha legközelebb hirtelen azon kapod magad, hogy kritizálod a mások fotóit – gondolj bele, milyen belső ellentmondások vagy hiedelmek adnak lendületet nekik.

“Veszélyes” és “biztonságos” szelfik

Legyél „kommunikátor”, „önéletrajzíró” vagy „promoter”, a szelfik hozzájárulhatnak a társadalmi érvényesüléshez (saját viselkedésének másokkal összhangban történő összehangolásához és a közvélemény jóváhagyásának elnyeréséhez) – ami önmagában nem rossz. „Rendkívül furcsa az az elképzelés, hogy szégyellnünk kell a társadalmi érvényesítésre való törekvésünket”– mondja.

És persze nem szabad elfelejteni a vágyat, hogy minél több “lájk” és feliratkozó legyen. Ratlezhd azt tanácsolja, hogy minden alkalommal, amikor szelfit teszünk közzé, ügyeljünk rá, ne hagyjuk, hogy a “lájkok” száma hatással legyen a hangulatunkra és az önértékelésünkre. 

Rutledge szerint a „biztonságos szelfik” másik kulcsa az, hogy egyértelműen meghatározzuk a célt – hogy miért teszünk közzé egy adott fotót. Egy mondatban kell megfogalmazni. Például: “Szelfit készítek egy csésze kávé mellett, mert őrülten finom ebben a kávézóban” vagy “Szelfit készítek, mert meg akarom mutatni a nővéremnek, mennyire tetszett az ajándéka.” Így ezeknek a céloknak tükrözniük kell azokat a pozitív érzelmeket, amelyeket ebben a pillanatban megtapasztaltunk. És igen, egy olyan ok is belefér, mint a „ma elkészítettem a tökéletes füstös szemem”. A finom vonal az, hogy számodra ez a mondat legyen egy kijelentés, és ne egy kérdés a külvilág felé: “Tényleg jó lett a füstös szemem?” -mondják a szakemberek.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!

kapcsolat