Az hogy mennyire jól tudjuk kezelni a válságokat, nagyban függ az önszeretettől. És ez az a pont, ahol néhány szülő döntő hibát követ el a nevelésben.
A szülők és az önszeretet
A válságok és a nehéz szakaszok az élet részei. Legyen szó a már csaknem két éve tartó koronajárványról, válásokról és családi konfliktusokról vagy munkahelyi nehézségekről. Ám ahhoz, hogy ezeket az időket jól átvészeljük és talán még erősebben emelkedjünk ki belőlük, pszichológiai rugalmasságra van szükségünk – és sok tekintetben ez az önszereteten alapszik.
Önszeretet, mint krízissegítő
Az önszeretet mély belső tudatot hoz létre, hogy elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Nem mindegy hogy szakmai sikereket ünnepelünk, vagy váláson megyünk keresztül. A külső körülményeknek és az eredményeinknek semmi közük emberi értékünkhöz. Ennek az érzésnek és ennek a biztonságnak a mélyén való lehorgonyzása elengedhetetlen ahhoz, hogy ellenálljunk az élet viharainak – és ideális esetben ezt gyerekként tanuljuk meg.
„Az első néhány év kulcsfontosságú a pszichológiai rugalmasság fejlesztésében” – magyarázza Miriam Prieß, szorongásra, depresszióra és kiégésre szakosodott orvos a Business Insidernek. Megerősíti, hogy a szüleinkkel fennálló kapcsolatunk az élet első éveiben- és ahogy ők példát mutatnak nekünk- nagymértékben befolyásolják önmagunk látásmódját. A szülők kezdettől fogva szeretetteljes érdeklődéssel kezeljék gyermekeiket, nyíljanak meg feléjük, ne kényszerítsék őket szerepekre.
A szülőknek meg kell tanítaniuk gyermekeiket feltétel nélküli emberi értékükre
Sok szülő öntudatlanul azt sugallja gyermekének, hogy csak akkor fogja szeretni- vagy legalábbis jobban szeretni- ha bizonyos módon viselkedik, például ha “kedves vagy segítőkész”. Ilyen kijelentésekkel és nevelési módszerekkel azonban a szülők megalapozzák gyermekeik számára, hogy későbbi kapcsolataikban és a nehéz helyzetekben is megismételjék ezeket a mintákat. Ehelyett szemmagasságban kell találkozni a szülőnek és gyermeknek, két egyenrangú félként, hogy a gyerekek megtanulják, nem kell megváltozniuk ahhoz, hogy szeressék őket. A szülői jóindulatot nem szabad feltételhez kötni.
“Ahhoz, hogy nyitottak legyünk önmagunk felé, könyörületesek legyünk önmagunk és mások iránt, és kialakuljon az önszeretet, a szüleinknek meg kell mutatniuk nekünk: Te úgy vagy jó, ahogy vagy. Nem minden, amit teszel, jó – de te jó vagy” – folytatja Miriam Prieß. Az emberkénti feltétlen értékünk és tetteink, valamint a velünk történtek közötti különbségtétel azért fontos, hogy felnőttként gyakorolhassuk az önszeretetünket, és így rugalmasabbak legyünk a vereségek és konfliktusok kezelésében- mondja a pszichológus.
Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!
Hasonló bejegyzések:
Nincs olyan hogy tökéletes szülő: Mit nyerünk, ha megbocsátunk anyának és apának?
5 “ártalmatlan” szülői kifejezés, ami bántja a gyerekeket
A gyerekek tényleg látják a szellemeket?
“Bizonyítsd be, hogy szeretsz!”: Kinek van szüksége az érzések megerősítésére, és miért?
Az orgazmus elérése önmagunk által: Elfogadható vagy szégyellnivaló dolog?
