5 nem feltűnő viselkedés, ami traumára is utalhat

Néhány dolog az életünkben bonyolultabb, mint amilyennek látszik. Néha több van abban, amit mi vagy mások teszünk mint gondolnánk… Például megoldatlan trauma vagy lelki fájdalom.

Rejtett jelek

Az emberek nagyon különbözőek, ezért sokféle szokást, stílust és viselkedést figyelünk meg mindennapi életünkben , amelyekre alig gondolunk. Élni és élni hagyni. Másoknak is megvannak a maguk okai és motivációi, ahogy nekünk is. 

Néha azonban több van az ember viselkedésében – vagy a sajátunkban – mint gondolnánk. Néha szokások vagy viselkedési minták alakulnak ki egy traumatikus élmény hatására, egy szörnyű, pszichológiailag felkavaró élményre, amelyben az ember sebezhető volt, és képtelen volt belőle kiszabadulni. A felszínen ezek a szokások nem feltűnőnek, jóindulatúnak tűnhetnek, de legtöbbször alkalmatlanok a traumák és a pszichés fájdalom megküzdésére, ezért ha traumareakcióként jelentkeznek, komoly teherré válhatnak. 

A Psychology Today című folyóiratban Kaytee Gillis pszichológus olyan viselkedésmódokat sorolt ​​fel, amelyekkel gyakran találkozunk, és amelyeket általában nem társítunk mentális szorongással – bár gyakran éppen ennek a kifejeződései.

A telefonhívások elkerülése  

Az e-mail, a WhatsApp , az online kézbesítés és az időpont egyeztetés idején a telefonálás már nem része a mindennapi életünknek. Így nem is igazán ritkák vagy szembetűnőek azok az emberek, akik nem szívesen használják a telefont, vagy akiket alig lehet elérni telefonon. Nem jó most, nincs kedve, túl kényelmes – rengeteg ártalmatlan oka van annak, hogy ne vegyük fel a telefont. 

Egyes embereket azonban egy bejövő hívás nagy szorongás és intenzív stressz állapotába hoz. Az ártalmatlannak tűnő telefonhívások néha sok energiába és erőfeszítésbe kerülnek ezeknek az embereknek, és olyan tettet jelentenek a mindennapi életükben, amelyhez alkalmazkodniuk kell és fel kell rá készülniük. Felfogásuk szerint minden telefonbeszélgetés magában hordozza annak a veszélyét, hogy olyan helyzetbe kerül, amelyben tehetetlennek, túlterheltnek érzi magát – mert nem tudja megadni a kért információt, mert nem ismeri vagy nem tudja felmérni a vonal másik végén lévő személyt, illetve mert nem biztos, hogy elég gyorsan megtalálják a megfelelő szavakat.

Ezek közül az emberek közül sokan átéltek olyan helyzeteket vagy fázisokat a múltjukban, amelyekben kiszolgáltatottnak érezték magukat, vagy tehetetlennek érezték magukat saját határaik érvényesítésére, és ennek eredményeként kialakult bennük az irányítás elvesztésétől való túlzott félelem. 

Visszahúzódás vagy csendben maradás csoporthelyzetekben

Nem szokatlan, hogy egy asztalnál amelynél többen ülnek, csendesebb személyiségek is ülnek. Vannak, akik gyakrabban nézik a mobiltelefonjukat, minthogy hogy részt vennének a beszélgetésben. Előfordul azonban, hogy az emberek csendben maradnak, vagy kivonulnak egy csoportból, mert a helyzet olyan érzéseket ébreszt bennük, amelyek elhatalmasodnak, és emiatt nem tudnak részt venni a csoportélményben. 

Kaytee Gillis szerint ez a jelenség gyakran a káosz és a gyermekkori egyedül maradás élményeiből fakad. Az érintettek azt tapasztalták, hogy felelősséget kell vállalniuk, és olyan ügyekkel kell foglalkozniuk, amelyekhez valójában nem fértek hozzá. Ha felnőttként olyan csoporthelyzetbe kerülnek, amelyben sok benyomást kell feldolgozni és sok jelre kell figyelni, ez félelmet válthat ki bennük attól, hogy hasonló elborult állapotba kerüljenek, mint gyermekkorukban.

Folyamatos, gyakran helytelen bocsánatkérés

Sokan hajlamosak túl sokat bocsánatot kérni. Gyakran udvariassági okokból, nevelés útján, vagy abból a természetes emberi érdekből, hogy minél kevesebb ellenséget szerezzenek. Egyes egyéneknél azonban a gyakori, gyakran rosszul elhelyezett bocsánatkérés mögött túlzott és tartós szégyenenérzet- vagy bűntudat áll, amely a marginalizáció, az elutasítás vagy az érzelmi bántalmazás gyermekkori tapasztalatai eredményeként alakulhatott ki.

Észrevehető ugrásszerűség

Nem figyelemre méltó és nem ad okot aggodalomra, hogy megriadunk a bennünket váratlanul érő hirtelen a hangos zajoktól, vagy a váratlan érintésektől és találkozásoktól. Kaytee Gillis szerint azonban az ugrásszerűség olykor nyers traumával hozható összefüggésbe, mivel ez az idegrendszer egyensúlyának felbomlásához vezethet, ami viszont általában fokozott ingerlékenységet és külső hatásokra való érzékenységet eredményez.

Szokatlan étkezési vagy ivási viselkedés

Az emberek különbözőek, és az hogy ki mit eszik vagy iszik, általában nem enged következtetéseket levonni az ember mentális állapotáról. Vannak akik szívesebben esznek kiadósabb adagot, mások sok aprót, vannak, akik szinte mindent szeretnek, mások pedig szinte semmit. És mégis, néhány ember aki élete során olyan helyzetekkel vagy szakaszokkal szembesült, amelyekkel nem tud megbirkózni vagy előlük nem menekülhet, diétával és/vagy alkohollal kompenzálja a fájdalmát. Ebből a szempontból traumatikus vagy pszichológiailag megterhelő élmény állhat néhány szembetűnő étkezési magatartás vagy alkoholfogyasztás mögött. 

És most?

Senki sem tud és nem is kell mindig minden embert helyesen megérteni és értékelni. Az hogy mások miért cselekszenek, általában nem a mi dolgunk. Kivéve, ha ezek az emberek közel állnak hozzánk, vagy az, amit tesznek, befolyásolja életünket. De ha tisztelettel bánunk az emberekkel és tiszteletteljesen viszonyulunk hozzájuk, az pontosan azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy nem tudjuk, mi zajlik bennük. Nem tudjuk milyen küzdelmeket vívnak, milyen problémákat cipelnek magukkal, milyen tapasztalatok formálták őket. A másokról alkotott kép vagy ítélet ezért soha nem lehet teljes vagy helyes, és úgy tenni mintha az lenne, tudatlanság és tiszteletlenség. 

Ha magunkba nézünk, a tetteink mögött meghúzódó indítékok valóban foglalkoztatnak bennünket. Itt sem kell és nem is érthetjük meg minden lépésünket és minden érzelmünket az utolsó részletig. Ha azonban viselkedési mintáink mögött feloldatlan fájdalom húzódik meg, akkor érdemes lenne kivizsgálnunk és kezelnünk. Ha nem tesszük, traumánk és múltunk foglyai maradunk, és nincs miért elfogadni ezt.

Ha érdekelnek hasonló hírek, ezeket a bejegyzéseket neked ajánljuk, megtalálsz minket a Facebookon is!